Pál levele a Galátziabeliekhez 1.fejezet.-2021.11.29.
Pál levele a Galátziabeliekhez 1.fejezet.
A galátziabeliek állhatatlanságáról és Pál apostoli hivataláról.
Pál, apostol
(nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya
Isten által, aki feltámasztotta őt a halálból);
És a velem
levő összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek:
Kegyelem
néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól,
Aki adta
önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból,
az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint.
Akinek
dicsőség örökkön örökké! Ámen.
Csodálkozom,
hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más
evangyéliomra hajlotok.
Holott
nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus
evangyéliomát.
De ha
szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül,
amit néktek hirdettünk, legyen átok.
Amint előbb
mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül,
amit elfogadtatok, átok legyen.
Mert most embereknek
engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára,
ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.
Tudtotokra
adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember
szerint való;
Mert én sem
embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus
kijelentése által.
Mert
hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen
háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt.
És felülmúltam
a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai
hagyományaimért.
De mikor az
Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott
az ő kegyelme által,
Hogy
kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal
nem tanácskoztam testtel és vérrel,
Sem nem
mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és
ismét visszatértem Damaskusba.
Azután
három esztendő múlva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála
maradtam tizenöt napig.
Az
apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát.
Amiket
pedig néktek írok, ímé Isten előtt mondom, hogy nem hazudom.
Azután
mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba.
Ismeretlen
valék pedig személyesen a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek előtt;
Hanem csak
hallották, hogy: Aki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, amelyet
egykor pusztított.
És
dicsőíték bennem az Istent.