György Hegedüs

  Zsolt á rok könyve 40 . fejezet. A megmentett kegyes Istennek h á l á val, engedelmess é ggel é s k ö ny ö rg é ssel á ldozik. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott szájamba, ami Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban. Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez! Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám. Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál. Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem, Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, é

  "Legyetek az én követ őim, mint én is a Krisztusé."/Pál I.levele a Korinthusbeliekhez   11:1/

  Zsolt á rok könyve 39 . fejezet. T ü relmes hallgat á sra val ó elhat á roz á s az emberi gyarl ó s á gra val ó tekintettel. K ö ny ö rg é s isteni vigasztal á s é rt. Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, amíg előttem van a hitetlen. Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott. Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel: Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela. Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat! Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam. Ments ki engem minden álnokságomból; ne tég

  Zsolt á rok könyve 38 . fejezet. D á vid panasza szenved é sek é s ellens é gesked é s á ltal val ó neh é z megpr ó b á ltat á sai k ö zt. K ö ny ö rg é s segedelem é rt.   D ávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem! Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült. Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt. Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett. Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt. Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok. Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen. Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok. Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem! Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa - az sincs már velem. Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak. De tőrt

 

  Zsolt á rok könyve 37 . fejezet. Az istentelenek szerencs é je ne bosszantsa a kegyeseket. D ávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak. Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, akinek útja szerencsés, se arra, aki álnok tanácsokat követ. Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne! Mert az elvetemültek kivágattatnak; de akik az Urat várják, öröklik a földet. Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. Fondorkodik a gonosz az igaz

  Zsolt á rok könyve 36 . fejezet. Panasz az istentelenek miatt. Isten j ó s á ga a kegyesek ir á nt. Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem; Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik. Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni. Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot. Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.

  Zsolt á rok könyve 35 . fejezet. K ö ny ö rg é s rosszakarat ú ellens é gektől val ó szabadul á s é rt. D ávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal. Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre. Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged. Szégyen, gyalázat érje azokat, akik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, akik vesztemet koholják. Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket. Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket. Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, amelyet kivetett, essék belé a veszedelembe. Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában. Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! Aki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrabló

  Zsolt á rok könyve 34 . fejezet. Biztat á s az Isten segedelm é nek a dics é ret é re é s istenf é lelemre. D ávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van! Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek. Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét! Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. Akik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul. Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt. Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket. Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki ő benne bízik. Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt félik, nincs fogyatkozásuk. Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az