György Hegedüs

Mózes IV. könyve 36.fejezet. Ö r ö k ö s ö d é si joggal b í r ó le á nyok nem mehetnek m á st ö rzsbelihez. J árulának pedig Mózeshez az atyák fejei a Gileád fiainak nemzetségéből, aki Mákirnak, Manasse fiának fia vala, a József fiainak nemzetségéből, és szólának Mózes előtt és Izráel fiai atyáinak fejedelmei előtt. És mondának: Az én uramnak megparancsolta az Úr, hogy sors által adja ezt a földet örökségül Izráel fiainak; de azt is megparancsolta az Úr az én Uramnak, hogy a mi atyánkfiának, Czélofhádnak örökségét adja oda az ő leányainak. És ha Izráel fiai közül valamely más törzs fiaihoz mennek feleségül: elszakasztatik az ő örökségök a mi atyáink örökségétől, és oda csatoltatik az annak a törzsnek örökségéhez, amelynél feleségül lesznek; a mi örökségünk pedig megkisebbedik. És mikor Izráel fiainál a kürtzengés ünnepe lesz, az ő örökségök akkor is annak a törzsnek örökségéhez csatoltatik, amelynél feleségül lesznek. Eképen a mi atyáink törzseinek örökségéből vétetik el az

"Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják." /Máté evangyélioma 5 : 8/

Mózes IV. könyve 35.fejezet. A l é vit á k v á rosair ó l. És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezőségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván: Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az ő örökségi birtokukból lakásra való városokat; a városokhoz pedig adjatok azok környékén legelőt is a lévitáknak; Hogy legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelők pedig legyenek az ő barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak. És azoknak a városoknak legelői, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától és azon kivül, ezer singnyire legyenek köröskörül. Mérjetek azért a városon kivül, napkelet felől két ezer singet, dél felől is kétezer singet, napnyugot felől kétezer singet, és észak felől kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelője. A városok közül pedig, amelyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, amelyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivül adjatok negyvenkét várost. Mind a vá

Mózes IV. könyve 34.fejezet. A Kana á n f ö ld é nek hat á rai. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Hogyha bementek ti a Kanaán földére; (ez a föld, amely örökségűl esik néktek, tudniillik a Kanaán földe az ő határai szerint), Akkor legyen a ti déli oldalatok a Czin pusztájától fogva Edom határáig, és legyen a ti déli határotok a Sós tenger végétől napkelet felé. És kerüljön a határ dél felől az Akrabbim hágójáig, és menjen át Czinig, és a vége legyen Kádes-Barneától délre; és menjen tova Haczár-Adárig, és menjen át Aczmonig. Azután kerüljön a határ Aczmontól Égyiptom patakáig, a vége pedig a tengernél legyen. A napnyugoti határotok pedig legyen néktek a nagy tenger; ez legyen néktek a napnyugoti határotok. Ez legyen pedig a ti északi határotok: a nagy tengertől fogva vonjatok határt a Hór hegyének. A Hór hegyétől vonjatok határt a Hamáthba való bejárásig; a határnak vége pedig Czedádnál legyen. És tovamenjen a határ

Mózes IV. könyve 33.fejezet. A hadi sz á ll á sok felsorol á sa. Ezek Izr áel fiainak szállásai, akik kijövének Égyiptom földéből az ő seregeik szerint Mózes és Áron vezetése alatt. (Megírá pedig Mózes az ő kijövetelöket az ő szállásaik szerint, az Úrnak rendeletére.) Ezek az ő szállásaik, az ő kijövetelök szerint. Elindulának Rameszeszből az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A páskha után való napon jövének ki Izráel fiai felemelt kézzel, az egész Égyiptom láttára. (Az égyiptombeliek pedig temetik vala azokat akiket megölt vala az Úr ő közöttök, minden elsőszülöttjöket; az isteneiken is ítéletet tartott vala az Úr.) És elindulának Izráel fiai Rameszeszből, és tábort ütének Szukkótban. És elindulának Szukkótból, és tábort ütének Ethámban, amely van a pusztának szélén. És elindulának Ethámból, és fordulának Pihahiróth felé, amely van Baál-Czefon előtt, és tábort ütének Migdol előtt, És elindulának Pihahiróthból, és átmenének a tenger közepén a pusztába;

Mózes IV. könyve 32.fejezet. A Jord á nt ó l keletre eső orsz á gr é sz feloszt á sa. R úben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmok vala. Mikor látták a Jázér földét és a Gileád földét, hogy ímé az a hely marhatartani való hely: Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván: Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon: A föld, amelyet megvert az Úr az Izráel fiainak gyülekezete előtt, baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig sok marhájok van. És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid előtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vígy minket át a Jordánon. Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok? És miért idegenítitek el Izráel fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, amelyet adott nékik az Úr? A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám őket Kádes-Bárneából, hogy

Mózes IV. könyve 31.fejezet. Győzelem a Midi á nit á kon. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Állj bosszút Izráel fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol. Szóla azért Mózes a népnek, mondván: Készítsétek fel magatok közül a viadalra való embereket, és induljanak Midián ellen, hogy bosszút álljanak az Úrért Midiánon. Ezret-ezret egy-egy törzsből, Izráelnek minden törzséből küldjetek a hadba. Kiválogatának azért Izráel ezereiből, ezeret törzsenként, tizenkét ezeret, viadalra készet. És elküldé őket Mózes, törzsenként ezeret-ezeret a hadba, és velök Fineást, Eleázár papnak fiát is a hadba; és a szent edények és a riadó kürtök valának az ő keze alatt. És harczolának Midián ellen, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, és minden férfiút megölének. A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe: Evit, Rékemet, Czúrt, Húrt, és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel. És fogságba vivék Izráel fiai