György Hegedüs

  Neh é mi á s könyve 13 . fejezet. Neh é mi á s nagy buzg ó s á ggal sz ü ntet meg k ü l ö nb ö ző vissza é l é seket. Azon a napon olvas ának a Mózes könyvéből a népnek hallatára és írva találák benne, hogy Ammón és Moáb soha be ne menjen az Isten gyülekezetébe, Mivelhogy nem mentek vala eleikbe Izráel fiainak kenyérrel és vízzel, sőt bérbe fogadták ellenök Bálámot, hogy őket megátkozná, de a mi Istenünk az átkot áldásra fordítá. És lőn, hogy mikor hallották e törvényt, kirekesztének Izráel közül minden elegy-belegy népet. Ennekelőtte pedig Eliásib, a pap, ki Istenünk házának kamarái fölé rendelteték, rokonságba jutott Tóbiással; És átengedett néki egy nagy kamarát, holott abban annakelőtte az ételáldozatot, a tömjént, az edényeket és az olajnak, mustnak és gabonának tizedét, mint a kapunállóknak, énekeseknek és Lévitáknak törvény szerint való részét és a papoknak ajándékát helyeztetik vala el. Mind ennek történtekor én nem valék Jeruzsálemben, mert Artaxerxes babilóni

  Neh é mi á s könyve 12 . fejezet. Papok é s L é vit á k n é vsora. Ezek pedig a papok és Léviták, akik feljövének Zorobábellel, Sealtiél fiával és Jésuával: Serája, Jeremiás, Ezsdrás. Amária, Mallukh, Hattus, Sekánia, Rehum, Meremóth, Iddó, Ginnethói, Abija, Mijámin, Maádia, Bilga, Semája, Jójárib, Jedája, Szallu, Ámók, Hilkija, Jedája, - ezek valának fejei a papoknak és atyjokfiainak Jésua napjaiban. A Léviták pedig ezek: Jésua, Binnui, Kadmiel, Serébia, Jehuda, Mattánia, - ki vezetője vala hálaadó éneklésnek, atyjafiaival. És Bakbukia, s Unni, az ő atyjokfiai velök szemben, tisztök szerint. És Jésua nemzé Jojákimot, s Jojákim nemzé Eliásibot, s Eliásib nemzé Jójadát, És Jójada nemzé Jónathánt, s Jónathán nemzé Jadduát. Jójákim napjaiban pedig papok, családfők valának: Serája családjában Merája, Jerémiáséban Hanánia, Ezsdráséban Mesullám, Amáriáéban Jóhanán, Melikuéban Jónathán, Sebaniáéban József, Háriméban Adna, Merajóthéban Helkai, Iddóéban Zakh

  Neh é mi á s könyve 11 . fejezet. Jeruzs á lem é s az orsz á g ú j lak ó inak jegyz é ke. És lakozának a nép fejedelmei Jeruzsálemben, a többi nép pedig sorsot vete, hogy minden tíz emberből vinnének egyet Jeruzsálembe, a szent városba lakóul, a többi kilencz pedig marad a maga városában. És áldá a nép mindazon férfiakat, akik önkéntesen vállalkozának arra, hogy Jeruzsálemben lakoznak. Ezek pedig a tartomány fejei, akik Jeruzsálemben megtelepedének; de Júda városaiban lakozék kiki az ő örökségében, városaikban: az Izráel, a papok, a Léviták, a Léviták szolgái és Salamon szolgáinak fiai. Jeruzsálemben azért megtelepedének a Júda fiai közül és Benjámin fiai közül: Júda fiai közül: Athája, Uzzija fia, ki Zakariás fia, ki Amaria fia, ki Sefátia fia, ki Mahalalél fia vala, a Pérecz fiai közül, És Maaszéja, Báruk fia, ki Kolhóze fia, ki Hazája fia, ki Adája fia, ki Jójárib fia, ki Zakariás fia, ki Hasilóni fia vala. Pérecz fiai összesen, akik Jeruzsálemben laknak vala, négys

  Neh é mi á s könyve 10 . fejezet. A n é p esk ü vel k ö telezi el mag á t a t ö rv é ny megtart á s á ra. A megpecs ételt kötéseken pedig ott valának: Nehémiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sédékiás; Serája, Azariás, Jeremiás, Pashur, Amaria, Malakiás, Hattus, Sebánia, Malluk, Hárim, Merémóth, Abdiás, Dániel, Ginnethón, Bárukh, Mesullám, Abija, Mijámin, Maazia, Bilgai, Semája; ezek papok voltak. A Léviták pedig ezek: Jésua, Azania fia, Binnui, a Hénadád fiai közül, Kadmiel, És atyjafiaik: Sebánia, Hódija, Kelita, Pelája, Hanán, Mika, Rehób, Hasábia, Zakkur, Serébia, Sebánia, Hódija, Báni, Beninu. A nép fejei pedig ezek: Parós Pahath-Moáb, Elám, Zattu, Báni, Bunni, Azgád, Bébai, Adonija, Bigvai, Adin, Áter, Ezékiás, Azzur, Hódija, Hásum, Bésai, Hárif, Anathóth, Nébai, Magpiás, Mesullám, Hézir, Mesézabel, Sádók, Jaddua, Pelátia, Hanán, Anája, Hóseás, Hanánia, Hásub, Hallóhes, Pilha, Sóbek, Rehum, Hasabná, Maaszéja, És Ah

  J ános jelenésekről 22.fejezet. Az é let foly ó vize é s f á ja. Az idvez ü ltek k ö z ö ss é ge Istennel. És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki; És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké. Komoly int é s é s ó v á s. És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenni hamar. Ímé eljövök hama