Mai ige(biblia)-2021.02.20.
Nehémiás könyve 4. fejezet.
Az építés az ellenség csúfolódása és akadékoskodása mellett is halad.
Lőn pedig, mikor meghallotta
Szanballat, hogy mi építjük a
kőfalat, haragra gerjede és felette igen bosszankodék, és gúnyolá a zsidókat;
És szóla az
ő atyjafiai és a samáriai sereg előtt, és ezt mondá: Mit művelnek e nyomorult
zsidók? Vajjon megengedik-é ezt nékik? Talán áldozni fognak? Hát bevégezik ma?
Avagy megelevenítik a köveket a porhalmazból, holott azok elégtek?!
Az Ammonita
Tóbiás pedig mellette állván, mondá: Bármit építsenek, ha egy róka lép fel reá,
összezúzza köveiknek falát.
Halld meg,
oh mi istenünk! hogy csúffá lettünk, fordítsad gyalázásukat az ő fejökre, és
add őket prédára a rabságnak földében;
Ne fedezd
el az ő hamisságokat és az ő bűnök a te orczád elől el ne töröltessék, mert
téged bosszantának az építők előtt!
És építők a
falat annyira, hogy elkészült az egész fal félmagasságban, mert a nép nagy
kedvvel dolgozott.
Mikor pedig
meghallotta Szanballat és Tóbiás, továbbá az Arábiabeliek, az Ammoniták és az
Asdódeusok, hogy javítgattatnak Jeruzsálem kőfalai, és hogy a törések betömése
megkezdődött, felette nagy haragra gerjedének;
És
összeesküvének mindnyájan egyenlő akarattal, hogy eljőnek Jeruzsálemet
megostromolni és népét megrémíteni.
De mi
imádkozánk a mi Istenünkhöz, és állítánk ellenök őrséget nappal és éjjel,
mivelhogy féltünk tőlök.
És mondák a
zsidók: Fogytán van ereje a tereh-hordónak, a rom pedig sok, és mi képtelenek
vagyunk építeni a kőfalat.
A mi
ellenségeink pedig ezt mondották: Ingyen se tudják meg, se ne lássák, míg
közikbe bemegyünk és őket leöljük, és megszüntetjük a munkát.
És lőn,
hogy eljöttek hozzánk mindenfelől a zsidók, akik ő mellettök laknak vala és
nékünk tízszer is mondották: Térjetek haza!
Azért
állítám a hely alsó és nyilt részeire a kőfal mögé, odaállítám a népet
nemzetségek szerint, fegyvereikkel, dárdáikkal és kézíveikkel.
És
körültekintvén, fölkeltem és így szóltam az előljárókhoz, a főemberekhez és a
többi néphez: Ne féljetek tőlök! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és
harczoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és
házaitokért!
És lőn,
hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az ő szándékukat, és hogy
Isten semmivé tette az ő tanácsokat: megtérénk mi mindnyájan a kőfalhoz, kiki
az ő munkájához;
De azon
naptól fogva legényeim egyik része munkálkodik vala, a másik része pedig tart
vala dárdákat, paizsokat, kézíveket és pánczélokat, és a fejedelmek ott állának
az egész Júda háznépe mögött.
A kőfalon
munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezökkel, amely a munkát végezé,
rakodának, másik kezök pedig a fegyvert tartja vala,
Akik pedig
építének, azoknak fegyverök derekokra vala felkötve és így építének; a
trombitás pedig mellettem állt.
És így
szóltam az előljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: A munka felette sok
és messzeterjedő és mi elszéledvén a kőfalon, egymástól messze esünk;
Azért oda
gyűljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok, a mi Istenünk hadakozik
érettünk!
Ekképen
munkálkodunk vala; és legényeimnek fele dárdákat tart vala hajnalhasadtától
fogva mind a csillagoknak feltámadásáig.
Ugyanekkor
megparancsolám a népnek, hogy minden ember legényével Jeruzsálemben háljon,
hogy éjszaka őrködjenek felettünk és nappal dolgozzanak.
És sem én,
sem az én atyámfiai, sem legényeim, sem az őrizők, akik én utánam valának, nem
vetjük vala le ruháinkat; kiki csak mosódáskor teszi vala le fegyverét.
