Mai ige(biblia)-2021.02.25.
Nehémiás könyve 9. fejezet.
A nép nyilvános bűnvallása.
Azután ugyanezen hónak huszonnegyedik napján egybegyűlének
Izráel fiai és bőjtölének, gyászba öltözvén és port hintvén fejökre.
És
elválának az Izráel magvából valók minden idegenektől, és előállván, vallást
tőnek az ő bűneikről és atyáik hamisságairól.
És
megállának helyökön, és olvasának az Úrnak, az ő Istenöknek törvénye könyvéből
a nap negyedrésze alatt, negyedrésze alatt pedig vallást tőnek és leborulának
az Úr előtt, az ő Istenök előtt.
És felálla
a Léviták emelvényére Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia, Báni és
Kenáni és kiáltának nagy felszóval az Úrhoz, az ő Istenökhöz.
És mondának
a Léviták, Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia:
Nosza áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktől fogva mindörökké; és áldják a
te dicsőséges nevedet, mely magasabb minden áldásnál és dícséretnél!
Te vagy
egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a
földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt;
és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege előtted borul le.
Te vagy az
Úr, az Isten, aki választottad Ábrámot és kihozád őt a Káldeusoknak Úr nevű
városából, és nevezéd őt Ábrahámnak.
És találád
az ő szívét hűnek te előtted és szerzél vele szövetséget, hogy adod a
Kananeusok, Hitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Jebuzeusok, Girgázeusok földét,
hogy adod az ő magvának; és megteljesítéd beszédeidet, mert igaz vagy te!
Megtekintéd
annakfelette a mi atyáinknak Égyiptomban való nyomorúságát, és az ő kiáltásukat
meghallád a Veres tengernél,
És tevél
jeleket és csodákat a Faraón és minden szolgáin és földének egész népén, mert
tudtad, hogy kevélyen cselekedtek a te néped ellen; és szerzél magadnak nevet,
mint e mai napság is van.
És a
tengert kétfelé választád ő előttök és szárazon menének át a tenger közepén;
üldözőiket pedig mélységbe borítád, mint követ nagy vizekbe.
És felhőnek
oszlopában vezetéd őket nappal s tűznek oszlopában éjjel, hogy megvilágosítsd
nékik az utat, melyen menjenek.
És a Sinai
hegyre leszállál, s szólál velök az égből, s adál nékik helyes végzéseket, igaz
törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat.
A te szent
szombatodat is megjelentéd nékik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt
parancsolál nékik szolgád, Mózes által.
És kenyeret
az égből adál nékik éhségökben, és vizet a kősziklából hozál ki nékik
szomjúságokban; és mondád nékik, hogy menjenek be és bírják a földet, melyre
nézve fölemelted kezedet, hogy nékik adod.
Ők pedig, a
mi atyáink, felfuvalkodának, és megkeményíték nyakukat és nem hallgaták
parancsolataidat;
És
vonakodának engedelmeskedni, és meg nem emlékezének a te csudatételeidről,
amelyeket velök cselekedtél, hanem megkeményíték nyakukat, és arra adák
fejöket, hogy visszatérnek rabságukba az ő makacskodásukban; de te
bűnbocsánatnak Istene vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy
kegyelmességű, és el nem hagytad őket.
Sőt még
borjúképet is csinálának magoknak, és ezt mondják: Ez a te Istened, aki
kihozott téged Égyiptomból, és nagy bosszúsággal illettek téged;
És te nagy
irgalmasságodban nem hagyád el őket a pusztában; a felhőnek oszlopa nem távozék
el felőlök nappal, hogy vezérlené őket az úton, és a tűznek oszlopa éjjel, hogy
világítana nékik az úton, melyen menének.
És a te jó
lelkedet adád nékik, hogy őket oktatná; és mannádat nem vonád meg szájoktól, s
vizet adál nékik szomjúságokban.
És negyven
esztendeig tápláltad őket a pusztában, fogyatkozásuk nem vala, ruháik el nem
nyűttenek és lábaik meg nem dagadának.
Adál annakfelette
nékik országokat és népeket, és elosztád ezeket határok szerint és ők
elfoglalák Sihón földét, és Hesbon királyának földét, és Ógnak, Básán
királyának földét.
Fiaikat
pedig megsokasítád, mint az ég csillagait, és bevivéd őket a földre, mely felől
megmondád atyáiknak, hogy bemennek arra, hogy bírják azt.
És
bemenének a fiak és elfoglalák a földet, és megalázád előttök a földnek lakóit,
a Kananeusokat, s kezökbe adád őket, mind királyaikat, mind a föld népeit, hogy
cselekedjenek velök kedvök szerint.
És
megvevének erős városokat és kövér földet, s elfoglalának minden jóval teljes
házakat, kőből vágott kutakat, szőlős és olajfás kerteket és sok gyümölcsfát, s
evének és megelégedének és meghízának, s gyönyörködének a te nagy jóvoltodban.
Makacskodának
pedig és pártot ütének ellened, és veték törvényedet hátuk mögé; prófétáidat is
meggyilkolák, akik bizonyságot tőnek ellenök, hogy őket te hozzád térítenék, és
nagy bosszúsággal illettek téged.
Annakokáért
adád őket nyomorgatóik kezébe és megnyomorgaták őket; de nyomorúságok idején
hozzád kiáltának, és te az égből meghallgatád és nagy irgalmasságod szerint
adál nékik szabadítókat, és megszabadíták őket nyomorgatóik kezéből.
És mikor
megnyugodtak vala, ismét gonoszt cselekvének előtted, és te átadád őket
ellenségeik kezébe, akik uralkodának rajtok; s midőn ismét hozzád kiáltának, te
az égből meghallgatád és megszabadítád őket irgalmasságod szerint sokszor.
És
bizonyságot tevél ellenök, hogy visszatérítsd őket törvényedhez; de ők
felfuvalkodának s nem hallgaták parancsolatidat, és végzéseid ellen vétkezének,
melyeket ha valaki megtart, él azok által; és makacskodva hátat fordítának, s
nyakukat megkeményíték és nem engedelmeskedének.
És mégis
meghosszabbítád felettök kegyelmedet sok esztendőkön át, s bizonyságot tevél
ellenök lelkeddel, prófétáid által, de nem figyelmezének; annakokáért adád őket
a föld népeinek kezébe.
De nagy
irgalmasságod szerint meg nem emésztéd őket, sem el nem hagyád őket, mert te
könyörülő és irgalmas Isten vagy.
Most
annakokáért, oh mi Istenünk, nagy, erős és rettenetes Isten, aki megőrized a
szövetséget és irgalmasságot, ne legyen kicsiny előtted mindaz a nyomorúság,
amely utolért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat,
atyáinkat és egész népedet, Assiria királyainak napjaitól fogva mind e mai
napig.
Hiszen te
igaz vagy mindenekben, valamelyek reánk jövének; mert te igazságot műveltél, mi
pedig hamisságot cselekvénk!
Hiszen a mi
királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem cselekedték törvényedet és
nem figyelmeztek parancsolataidra és bizonyságtételeidre, melyek által
bizonyságot tettél ő ellenök;
És ők az ő
országokban s a te nagy jóvoltodban, melylyel megáldád őket, s a széles és
kövér földön, melyet nékik adál, nem akartak szolgáid lenni; és nem tértek meg
gonosz cselekedeteikből.
És ímé mi
most szolgák vagyunk azon a földön, melyet a mi atyáinknak adál, hogy ennék
annak gyümölcsét és javát, ímé mi szolgák vagyunk azon;
És termését
bőven hozza a királyoknak, akiket fölibünk helyezél a mi bűneinkért, s testeinken
uralkodnak és barmainkon az ő kedvök szerint; és mi nagy nyomorúságban vagyunk!
És
mindemellett mi erős kötést szerzénk és azt aláírtuk, melyet megpecsételének a
mi fejedelmeink, Lévitáink és papjaink.
