Mai ige(biblia)-2021.02.18.
Nehémiás könyve 2. fejezet.
Nehémiás a királytól hatalmat és levelet vesz Jeruzsálem felépítéséhez.
És lőn a Niszán nevű hóban, Artaxerxes királynak
huszadik esztendejében, bor vala ő előtte és én fölvevém a bort, adám a
királynak; azelőtt pedig nem voltam szomorú ő előtte.
És monda
nékem a király: Miért szomorú a te orczád, holott te beteg nem vagy? Nem egyéb
ez, hanem szívednek szomorúsága! És felette igen megfélemlém.
Akkor
mondék a királynak: Örökké éljen a király! Miért nem volna szomorú az én
orczám, hiszen a város, az én atyáim sírjainak helye, pusztán hever és kapui
megemésztettek tűzben?!
És monda
nékem a király: Mi az, a mit kívánsz? És könyörgék a menny Istenéhez.
És mondék a
királynak: Ha tetszik a királynak és ha kedves előtted a te szolgád, azt kérem,
hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt!
És monda
nékem a király (felesége pedig mellette ül vala): Meddig lészen utazásod és
mikorra jösz vissza? És tetszék a királynak engem elbocsátani, miután én
tudattam vele az időt.
És mondék a
királynak: Ha tetszik a királynak, adasson nékem leveleket a folyóvizen túl
lakó tiszttartókhoz, hogy hagyjanak engem utazni, míg Júdába érek;
És adasson
egy levelet Ászáfhoz, a király erdeje őréhez, hogy adjon nékem fákat gerendákul
a templom várának kapuihoz, és a város kőfalához, és a házhoz, melybe költözni
fogok. És megadá nékem a király, az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme
szerint.
És
megérkezém a folyóvizen túl való tiszttartókhoz és átadám nékik a király
leveleit. Bocsátott vala pedig velem a király főembereket a seregből és
lovagokat.
Mikor pedig
a Horonból való Szanballat és az Ammonita Tóbiás, a szolga, meghallották ezt,
nagy bosszúságot okozott nékik, hogy jött valaki, aki Izráel fiainak javokat keresi.
Azután
elmenék Jeruzsálembe, és ott pihenék három napig.
És fölkelék
éjszaka, én és velem néhány férfi, mert nem jelentém meg senkinek, hogy mire
indítá az én Istenem az én szívemet, hogy azt Jeruzsálemért megcselekedjem, és
barom sem vala velem, csak az, melyen ülök vala,
És kimenék
a völgynek kapuján éjjel, és pedig a sárkányok forrása felé, majd a
szemét-kapuhoz, és vizsgálgatám Jeruzsálem kőfalait, melyek elrontattak vala,
és kapuit, melyek tűz által megemésztetének.
Azután
átmenék a forrás kapujához és a király tavához, holott nem vala hely a
baromnak, hogy velem átmenjen.
Azért
gyalog menék fel a völgyben éjjel és vizsgálgatám a kőfalat, azután
megfordultam és bementem a völgy kapuján, és hazatértem.
A főemberek
pedig nem tudták vala, hova mentem, és hogy mit akarok cselekedni, és sem a
zsidóknak, sem a papoknak, sem az előljáróknak, sem a főembereknek, sem a többi
munkásoknak ez ideig nem jelentettem meg.
Ekkor
mondék nékik: Ti látjátok a nyomorúságot, amelyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem
pusztán hever és kapui tűzben égtek meg; jertek, építsük meg Jeruzsálem
kőfalát, és ne legyünk többé gyalázatul!
És
megjelentém nékik az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelmét, és a király
beszédit is, amelyeket nékem szólt, és mondának: Keljünk fel és építsük meg! És
megerősíték kezeiket a jóra.
Mikor
meghallák ezt a Horonból való Szanballat és az Ammonita Tóbiás, a szolga, és az
arab Gesem, gúnyoltak és lenéztek minket, mondván: Micsoda ez, amit míveltek?
Talán bizony a király ellen akartok pártot ütni?
Kiknek
felelék, és mondék: A mennynek Istene, ő ad jó szerencsét nékünk, és mi mint az
ő szolgái kelünk föl és építünk, néktek pedig részetek és jogotok és
emlékezetetek nincsen Jeruzsálemben!
