Mai ige(biblia)-2021.02.15.
Ezsdrás könyve
9. fejezet.
Összeházasodások idegen nőkkel. Ezsdrás kesergése és bűnbánati imája.
Minekutána ezek elvégeződének, jövének hozzám a
főemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el
magokat e tartományok népeitől, amiképen pedig azoknak, a Kananeusoknak,
Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak,
Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos vétke szerint el kellett volna,
Mert ezek
leányai közül vettek vala feleséget magoknak és fiaiknak, és megelegyedett a
szent mag e tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és főemberek valának
elsők e bűnben.
Mihelyt e
dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felső ruhámat, s téptem fejem
hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem.
És hozzám
gyűlének mindnyájan, akik reszketve gondoltak Izráel Istenének beszédeire
azoknak vétke miatt, akik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala
mind az estvéli áldozatig.
Az estvéli
áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felső
ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez.
És mondék:
Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orczámat te
hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink
mind az égig nevekedtek!
A mi
atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi
álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi
királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orczapirulásra,
amint ez a mai nap is van.
És most nem
sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk
maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az ő szent helyén, hogy így
megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy
kissé a mi szolgaságunkban.
Mert
szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk,
hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Persiának királyai előtt, hogy
megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s
megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és
Jeruzsálemben.
És most mit
mondjunk, óh mi Istenünk, mindezek után? Azt, hogy mi mégis elhagytuk
parancsolataidat,
Amelyeket
parancsoltál szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy
bírjátok azt, tisztátalan föld, a tartományok népeinek tisztátalansága miatt,
útálatosságaik miatt, melyekkel betölték azt egyik végétől a másikig
tisztátalanságukban;
Annakokáért
leányaitokat ne adjátok az ő fiaiknak és az ő leányaikat ne vegyétek fiaitoknak,
és ne keressétek barátságukat, sem javokat soha, hogy megerősödjetek és éljetek
e föld javaival, és örökségképen adhassátok azt fiaitoknak mindörökké.
Mindazok
után pedig, amik reánk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért,
hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nékünk, sem mint bűneink miatt
érdemeltünk volna, s adád nékünk e maradékot,
Hát
megrontjuk-é ismét parancsolataidat s összeházasodunk-é ez útálatos népekkel?
Nem fogsz-é haragudni reánk mindaddig, míg megemésztetünk, hogy sem maradékunk,
sem hírmondónk ne legyen?
Oh Uram,
Izráel Istene! igaz vagy te, mert meghagytál minket, maradék gyanánt, mint e
mai nap bizonyítja. Ímé előtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg
előtted e miatt!
