János jelenésekről 21.fejezet.-2021.02.24.
János
jelenésekről
21.fejezet.
Új ég, új föld, új Jeruzsálem.
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt
vala; és a tenger többé nem vala.
És én János
látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a
mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
És hallék
nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az
emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten
lesz velök, az ő Istenök.
És az Isten
eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász,
sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
És monda
az, aki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd
meg, mert e beszédek hívek és igazak.
És monda
nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a
szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
Aki győz,
örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
A gyáváknak
pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és
bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel
és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.
És jöve
hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár
vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány
feleségét.
És elvive
engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a
szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből.
Benne vala
az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz,
úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
És nagy és
magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott
nevek, amelyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
Napkeletről
három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
És a város
kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
Aki pedig
én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak
kapuit és kőfalát.
És a város
négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost
a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és
magassága egyenlő.
És megméré
annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
És
kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez
hasonló.
És a város
kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap
jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
Az ötödik
sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a
kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik
amethist.
A tizenkét
kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a
város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
És
templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a
Bárány.
És a
városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az
Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
És a
pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az
ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
És annak
kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
És a
pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
És nem megy
abba be semmi tisztátalan, sem aki útálatosságot és hazugságot cselekszik,
hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.
