Mai ige(biblia)-2021.11.03.

 

Salamon énekek éneke 2. fejezet.

A Menyasszony vágyódása a Vőlegényhez.

Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.

Mint a liliom a tövisek közt,

olyan az én mátkám a leányok közt.

Mint az almafa az erdőnek fái közt,

olyan az én szerelmesem az ifjak közt.

Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;

és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.

Bevisz engem a borozó házba,

és zászló felettem a szerelme.

Erősítsetek engem szőlővel,

üdítsetek fel engem almákkal;

mert betege vagyok a szerelemnek.

Az ő balkeze az én fejem alatt van,

és jobbkezével megölel engem.

Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:

fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet

addig, amíg akarja.

Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő,

ugrálva a hegyeken,

szökellve a halmokon!

Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.

Ímé, ott áll a mi falunkon túl,

néz az ablakon keresztül,

tekintget a rostélyokon keresztül,

Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:

kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

Mert ímé a tél elmúlt,

az eső elmúlt, elment.

Virágok láttatnak a földön,

az éneklésnek ideje eljött,

és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

A fügefa érleli első gyümölcsét,

és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;

kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!

Én galambom, a kősziklának hasadékiban,

a magas kőszálnak rejtekében,

mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;

mert a te szód gyönyörűséges,

és a te tekinteted ékes!

Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,

akik a szőlőket elpusztítják;

mert a mi szőlőink virágban vannak.

Az én szerelmesem enyém, és én az övé,

aki a liliomok közt legeltet.

Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:

térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,

vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.