Mai ige(biblia)-2021.11.03.
Salamon
énekek éneke 2. fejezet.
A
Menyasszony vágyódása a Vőlegényhez.
Én Sáronnak
rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
Mint a
liliom a tövisek közt,
olyan az én
mátkám a leányok közt.
Mint az
almafa az erdőnek fái közt,
olyan az én
szerelmesem az ifjak közt.
Az ő
árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az ő
gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
Bevisz
engem a borozó házba,
és zászló
felettem a szerelme.
Erősítsetek
engem szőlővel,
üdítsetek
fel engem almákkal;
mert betege
vagyok a szerelemnek.
Az ő
balkeze az én fejem alatt van,
és
jobbkezével megölel engem.
Kényszerítlek
titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a
vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:
fel ne
költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet
addig, amíg
akarja.
Az én
szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő,
ugrálva a
hegyeken,
szökellve a
halmokon!
Hasonlatos
az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.
Ímé, ott
áll a mi falunkon túl,
néz az
ablakon keresztül,
tekintget a
rostélyokon keresztül,
Szóla az én
szerelmesem nékem, és monda:
kelj fel én
mátkám, én szépem, és jöszte.
Mert ímé a
tél elmúlt,
az eső
elmúlt, elment.
Virágok
láttatnak a földön,
az
éneklésnek ideje eljött,
és a
gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
A fügefa
érleli első gyümölcsét,
és a szőlők
virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én
mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
Én
galambom, a kősziklának hasadékiban,
a magas
kőszálnak rejtekében,
mutasd meg
nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;
mert a te
szód gyönyörűséges,
és a te
tekinteted ékes!
Fogjátok
meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,
akik a
szőlőket elpusztítják;
mert a mi
szőlőink virágban vannak.
Az én
szerelmesem enyém, és én az övé,
aki a
liliomok közt legeltet.
Míglen
meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:
térj meg és
légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,
vagy a
szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
