Pál II. levele a Korinthusbeliekhez 2.fejezet.-2021.11.17.
Pál II. levele a Korinthusbeliekhez
2.fejezet.
Ajánlja, hogy a bűnbánó bűnöst ismét vegyék be.
Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.
Mert ha én
megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megvídámít engem, hanemha akit én
megszomorítok?
És azért
írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok
miatt, akiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én
örömöm mindnyájatoké.
Mert sok
szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással,
nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet,
amellyel kiváltképen irántatok viseltetem.
Ha pedig
valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne
terheljem, titeket mindnyájatokat.
Elég az
ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése:
Annyira,
hogy éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy
valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.
Azért
kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet.
Mert azért
írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek
vagytok-é?
Akinek
pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha
valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy
meg ne csaljon minket a Sátán:
Mert jól
ismerjük az ő szándékait.
Mikor pedig
Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az
Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;
Hanem
elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.
Hála pedig
az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő
ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.
Mert
Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók
között;
Ezeknek
halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda
alkalmatos?
Mert mi nem
olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán,
sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.