Mai ige(biblia)-2021.11.14.
Ésaiás könyve 5. fejezet.
Példázat az Úr terméketlen szőlejéről.
Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek
szőlője van nagyon kövér hegyen;
Felásta és
megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot
építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt
terem, és az vadszőlőt termett!
Mostan
azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között!
Mit kellett
volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó
szőlőt terem, holott vadat termett?!
Azért most
tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy
lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék;
És parlaggá
teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és
parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak!
A seregek
Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése;
és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!
Isteni ítéletekkel való fenyegetés, kivált ellenséges betöréssel.
Jaj azoknak, akik a házhoz házat ragasztanak, és mezőt foglalnak a
mezőkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!
Hallásomra
megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és
szépek lakos nélkül,
Mert tíz
hold szőlő egy báth bort ereszt, és egy hómer mag egy efát terem.
Jaj
azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és
bor hevíti őket:
És czitera,
lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg,
és nem látják kezeinek cselekedetét.
Ezért
fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és főemberei éhen halnak,
és sokasága szomjú miatt eped meg;
Azért a sír
kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem
főemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői;
És porba
hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és a nagyok szemei
megaláztatnak.
És
felmagasztaltatik a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli
magát igazságban.
És bárányok
legelnek ott, mint legelőjükön, s a gazdagoknak romjain idegenek élnek!
Jaj
azoknak, akik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bűnt mint szekeret
köteleken;
Akik ezt
mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jőjjön
el Izráel Szentjének tanácsa, hogy tudjuk meg.
Jaj
azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget
világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s
az édest keserűvé!
Jaj
azoknak, akik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt!
Jaj
azoknak, akik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében;
Akik a
gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük:
Ezért, mint
a polyvát megemészti a tűznek nyelve, és az égő széna összeomlik: gyökerök
megrothad, virágjok mint a por elszáll, mert a seregek Urának törvényét
megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták.
Ezért
gerjedt fel az Úrnak haragja népe ellen, és felemelé rá kezét, és megveri, hogy
a hegyek megrendülnek, és holttestök szemétként fekszik az utczán. Mindezekkel
haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
És zászlót
emel a távoli népeknek, és süvölt a föld határán lakozóknak, és ímé hamarsággal
könnyen eljőnek.
Nem lesz
köztük egy is elfáradott, sem tántorgó; nem szunnyad, és nem aluszik; derekának
öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem;
Nyilai
élesek, és minden ő kézívei felvonvák, lovai körme, miként a kova, és kerekei
mint a forgószél;
Ordítása,
mint az oroszláné, és ordít, mint az oroszlán-kölykök, és morog s prédát ragad
s elviszi, és nincs, aki elvegye tőle;
És rámordul
ama napon, mint tenger mormolása; és ő a földre néz, de ímé ott sűrű sötétség;
és a nap meghomályosodik a ráborult homályban!
