Mai ige(biblia)-2021.11.08.

 

Salamon énekek éneke 7. fejezet.

A Vőlegény és a Menyasszony párbeszéde.

Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,

oh fejedelem leánya!

A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk,

mesteri kezeknek míve.

A te köldököd, mint a kerekded csésze,

nem szűkölködik nedvesség nélkül;

a te hasad mint a gabonaasztag,

liliomokkal körül kerítve.

A te két emlőd, mint két őzike,

a vadkecskének kettős fiai.

A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony;

a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál;

a te orrod hasonló a Libánus tornyához,

mely néz Damaskus felé.

A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,

és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz,

a király is megköttetnék fürteid által!

Mely igen szép vagy és mely kedves,

oh szerelem, a gyönyörűségek közt!

Ez a te termeted hasonló a pálmafához,

és a te emlőid a szőlőgerézdekhez.

Azt mondám: felhágok a pálmafára,

megfogom annak ágait:

és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei,

és a te orrodnak illatja, mint az almának.

És a te ínyed, mint a legjobb bor,

melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,

mely szóra nyitja az alvók ajkait.

Én az én szerelmesemé vagyok,

és engem kiván ő!

No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre,

háljunk a falukban.

Felkelvén menjünk a szőlőkbe,

lássuk meg, ha fakad-é a szőlő,

ha kinyílott-é virágja,

ha virágzanak-é a gránátalmafák:

ott közlöm az én szerelmimet veled.

A mandragórák illatoznak,

és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,

melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam!