Mai ige(biblia)-2021.11.15.
Ésaiás könyve 6. fejezet.
Ésaiás látja az Úr dicsőségét és elhívatik prófétává.
Amely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és
felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
Szeráfok
állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé
be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;
És kiált
vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes
mind a széles föld az ő dicsőségével!
És
megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.
Akkor
mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú
nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!
És hozzám
repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, amelyet fogóval vett
volt az oltárról;
És illeté
számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és
bűnöd elfedeztetett.
És hallám
az Úrnak szavát, aki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én
pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!
És monda:
Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván
lássatok és ne ismerjetek;
Kövérítsd
meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel,
ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne
gyógyuljon.
És én
mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos
nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;
És az Úr az
embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön;
És ha
megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; de mint a
terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent
mag lészen!
