Pál II. levele a Korinthusbeliekhez 12.fejezet.-2021.11.27.
Pál II. levele a Korinthusbeliekhez
12.fejezet.
Pál nagy isteni kijelentéseiről, nagy szenvedéséről és isteni megerősíttetéséről beszél.
A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a
látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.
Ismerek egy
embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha
testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.
És tudom,
hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja),
Elragadtatott
a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad
embernek kibeszélnie.
Az ilyennel
dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem.
Mert ha
dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de
megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy
amit hall tőlem.
És hogy a
kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a
Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.
Ezért
háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem;
És ezt
mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által
végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a
Krisztus ereje lakozzék én bennem.
Annakokáért
gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban,
üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok,
akkor vagyok erős.
Pál emlékeztet tiszta szeretetére.
Dicsekedvén,
balgataggá lettem; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem
ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál, noha
semmi vagyok.
Apostolságomnak
jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben
is.
Mert
micsoda az, amiben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az,
hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az
igazságtalanságot!
Ímé
harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem
azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek
tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.
Én pedig
nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért; még ha ti, akiket én
igen szeretek, kevésbbé szerettek is engem.
De ám
legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem álnok lévén ravaszsággal fogtalak
meg titeket.
Avagy
akiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által kifosztottalak-é titeket?
Megkértem
Titust, és vele együtt elküldtem amaz atyafit; csak nem fosztott ki titeket
Titus? Nem egyazon Lélek szerint jártunk-é? Nem azokon a nyomokon-é?
Azt
hiszitek megint, hogy előttetek mentegetjük magunkat. Az Isten előtt
Krisztusban szólunk; mindezt pedig, szeretteim, a ti épüléstekért.
Mert félek
azon, hogy ha odamegyek, nem talállak majd olyanoknak, amilyeneknek
szeretnélek, és engem is olyannak találtok, amilyennek nem szeretnétek; hogy
valamiképen versengések, irígységek, indulatoskodások, visszavonások,
rágalmazások, fondorkodások, felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek;
Hogy mikor
újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok
azok közül, akik ezelőtt vétkeztek és meg nem tértek a tisztátalanságból,
paráznaságból és bujaságból, amit elkövettek.
