Mai ige(biblia)-2021.12.22.
Ésaiás könyve 43. fejezet.
Isten
megváltja népét, amint megígérte, és megbocsátja annak vétkét tisztán kegyelemből.
És most, oh
Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert
megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
Mikor vizen
mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben
jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
Mert én
vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam
váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.
Mivel
kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok
helyetted, és népeket a te életedért:
Ne félj,
mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról
egybegyűjtelek.
Mondom
északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat
messzünnen, és leányimat a földnek végéről,
Mindent,
aki csak az én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem, akit
alkottam és készítettem!
Hozd ki a
vak népet, amelynek szemei vannak, és a süketeket, akiknek füleik vannak!
Minden
népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök
ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanuikat, hogy igazuk
legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz.
Ti vagytok
az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, akit elválasztottam, hogy megtudjátok
és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem
alkottatott, és utánam nem lesz!
Én, én
vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!
Én
hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten
köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.
Mostantól
fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és
ki változtatja azt meg?
Így szól az
Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és
leszállítom mindnyájokat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vídámságuk
hajóiba.
Én az Úr
vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok.
Így szól az
Úr, aki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt,
Aki
kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem
kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!
Ne
emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!
Ímé, újat
cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat
szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
Dicsőítni
fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában;
a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.
A nép, amelyet
magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
És még sem
engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!
Nem adtad
nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem
terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.
Nem vettél
pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak
bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.
Én, én
vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!
Juttasd
eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!
Az első
atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem!
Ezért én is
megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és
gyalázatra Izráelt!
