Mai ige(biblia)-2021.12.21.
Ésaiás könyve 42. fejezet.
Isten
szolgája (a Messiás) szelídségében a pogányok világossága és az elvakult nép vezetője.
Ímé az én
szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet
adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
Nem kiált
és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
Megrepedt
nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán
jelenti meg.
Nem pislog
és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
Így szól az
Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a
földet, aki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
Én, az Úr,
hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé
teszlek, pogányoknak világosságává.
Hogy
megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a
fogházból a sötétben ülőket.
Én vagyok
az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a
bálványoknak.
A régiek
ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
Énekeljetek
az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és
teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
Emeljék fel
szavokat a puszta és annak városai, a faluk, amelyekben Kédár lakik,
ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
Adják az
Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
Az Úr, mint
egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és
ellenségein erőt vesz.
Régtől
fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő
nyögök, lihegek és fúvok!
Elpusztítok
hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek
folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
A vakokat
oly úton vezetem, amelyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, amelyeket
nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet
egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
Meghátrálnak
és mélyen megszégyenülnek, akik a bálványban bíznak, akik ezt mondják az öntött
képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
Oh, ti
süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
Kicsoda
vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, akit elbocsátok?
Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr
szolgája?
Sokat
láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
Az Úr
igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
De e nép
kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és
fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá
lettek és nincsen, aki mondaná: add vissza!
Ki veszi
ezt közületek fülébe? aki figyelne és hallgatna ezután!
Ki adta
ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, aki ellen
vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
Ezért ontá
ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem
értett; és égett benne, de nem tért eszére!
