Mai ige(biblia)-2021.12.16.
Ésaiás könyve 37. fejezet.
Az
Assiriusok hada Ezékiás imájára egy éjszaka levágatik.
És lőn,
hogy meghallá Ezékiás, a király, meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és
bement az Úr házába.
És elküldé
Eljákimot az udvarnagyot, és Sebnát az íródeákot, és a papoknak gyászruhába
öltözött véneit Ésaiáshoz, Ámós fiához, a prófétához.
Kik
mondának néki: Így szól Ezékiás: nyomornak, büntetésnek és káromlásnak napja e
nap, mert szülésig jutottak a fiak, és erő nincs a szüléshez!
Talán
meghallja az Úr, a te Istened, a Rabsaké beszédeit, akit elküldött az ő ura, az
assiriai király, hogy káromolja az élő Istent, és szidalmazza azon beszédekkel,
amelyeket hallott az Úr, a te Istened; és te könyörögj a maradékért, amely
megvan!
Így menének
el Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.
És monda
nékik Ésaiás: Így szóljatok uratoknak: ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől,
amelyeket hallottál, amelyekkel szidalmaztak engem az assiriai király szolgái.
Ímé, én oly
lelket adok beléje, hogy hírt hallván, térjen vissza földére, és elejtem őt
fegyver által az ő földében!
Rabsaké
pedig visszatérvén, találá az assiriai királyt Libna ellen harczolni, mivel
hallotta volt, hogy Lákistól elindult.
És
meghallván Tirháka, Kús királya felől e hírt: eljött, hogy ellened harczoljon;
ezt meghallván, követeket külde Ezékiáshoz, mondván:
Így
szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: Meg ne csaljon Istened, akiben bízol,
mondván: nem adatik Jeruzsálem az assiriai király kezébe!
Hiszen te
hallottad, mit műveltek Assiria királyai minden országokkal, eltörölvén azokat,
és te megszabadulnál?
Hát
megszabadíták-é azokat a népek istenei, amelyeket eleim elpusztítának? Gózánt,
Háránt, Resefet és Telassárban Eden fiait?
Hol van
Hamáth királya és Arphádnak királya, Sefarvaim városának királya, Héna és Ivva?
És elvevé
Ezékiás a levelet a követek kezéből, és olvasá azt, és felmenvén az Úr házába,
kiterjeszté Ezékiás azt az Úr előtt.
És könyörge
Ezékiás az Úrhoz, mondván:
Seregeknek
Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden
országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet.
Hajtsd ide
Uram füledet és halljad, nyisd meg Uram szemeidet és lássad! Halld meg
Szanhéribnek minden beszédit, amelyeket izent az élő Isten káromlására!
Bizony,
Uram, Assiria királyai elpusztítottak minden országokat és azoknak földjét,
És
isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek
csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat.
És most
Uram, mi Istenünk! szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy megtudják a föld
minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül.
És külde
Ésaiás, Ámós fia Ezékiáshoz, mondván: Így szól az Úr, Izráel Istene: mivel
hozzám könyörögtél Szanhérib miatt, Assiria királya miatt:
Ez a
beszéd, amelyet az Úr felőle szól: Megútál téged, gúnyt űz belőled Sionnak szűz
leánya, fejét rázza utánad Jeruzsálem leánya;
Kit
káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz?
Izráel Szentje ellen!
Szolgáid
által megkáromlád az Urat, és ezt mondád: Temérdek szekeremmel fölmentem e
hegyek magaslatára, a Libánon csúcsára, és kivágom magas czédrusait, válogatott
cziprusait, és behatolok végső magaslatába és kertjének erdejébe!
Én ástam és
vizet ittam, és kiszáraztom lábam talpával Égyiptom minden folyóit.
Hát nem
hallottad-é, hogy régtől fogva én tevém ezt, az őskor napjaiban elvégzém ezt,
és most előhozám, hogy puszta kőrakássá tégy erős városokat?!
És lakóik
elájultak és megrendültek és megszégyenültek, és lőnek mint a mező füve és
gyönge zöldség, és mint a virág a háztetőn, mint szárba nem indult vetés!
Ülésedet,
kimentedet, bejöttödet tudom, és ellenem való haragodat.
Ellenem
való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és
szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, amelyen jövél!
S ez legyen
jelül néked: ez évben ugartermést esztek és a másik évben sarjut, és a harmadik
évben vessetek, arassatok és szőlőt ültessetek, és egyétek gyümölcsét.
Júda
házának maradványa pedig, amely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és
gyümölcsöt terem felül.
Mert
Jeruzsálemből megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyéről; a seregek Urának
buzgó szerelme művelendi ezt!
Azért így
szól az Úr Assiria királyáról: Nem jő be e városba, nyilat sem lő reá, és nem
szállja meg paizszsal azt, és töltést sem készít ellene.
Az úton,
amelyen jött, visszatér, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr.
És
megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt én magamért és szolgámért,
Dávidért!
Akkor
kijött az Úrnak angyala, és levágott az assir táborban száznyolczvanötezeret,
és midőn reggel az emberek felköltek, ímé azok mindnyájan holt hullák valának!
Elindula
azért és ment és visszatért Szanhérib, az assiriai király, és lakozék
Ninivében.
És lőn,
hogy mikor imádkozék, Nisróknak, az ő istenének templomában, fiai: Adramélek és
Saréser levágák őt karddal; és ezek Ararát földére menekülvén, fia, Esárhaddon
uralkodék helyette.