Mai ige(biblia)-2021.12.05.
Ésaiás könyve 26. fejezet.
Isten
népének hálaéneke és reménye.
Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk,
szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!
Nyissátok
fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője.
Kinek szíve
reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
Bízzatok az
Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.
Mert
meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a
földig, és a porba dobta azt;
Láb tapodja
azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
Az igaznak
ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
Mi is
vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a
lélek!
Szívem
utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha
ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
Ha
kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot
cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
Uram! magas
a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt
való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.
Uram! Te
adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
Uram! mi
Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!
A meghaltak
nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és
eltörléd emlékezetöket.
Megszaporítád
e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a
földnek minden határait.
Oh Uram! a
szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt
ostorod.
Miként a
terhes asszony, aki közel a szűléshez, vajúdik, felkiált fájdalmiban, előtted
olyanok voltunk, Uram!
Mint
terhesek vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulása nem lőn e földnek, és
nem hulltak el a föld kerekségének lakói.
Megelevenednek
halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, akik a
porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az
árnyakat!
Menj be
népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid
szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
Mert ímé az
Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a
föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
