Mai ige(biblia)-2021.10.23.
A prédikátor
könyve 3. fejezet.
Minden
emberi cselekvésnek megvan az ideje, amit Isten tesz, az megáll.
Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden
akaratnak.
Ideje van a
születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak
kiszaggatásának, ami ültettetett.
Ideje van a
megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
Ideje van a
sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
Ideje van a
kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és
ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
Ideje van a
keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
Ideje van a
szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a
szólásnak.
Ideje van a
szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a
békességnek.
Micsoda
haszna van a munkásnak abban, amiben ő munkálkodik?
Láttam a
foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak
benne.
Mindent
szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy
úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, amit az Isten cselekszik
kezdettől fogva mindvégig.
Megismertem,
hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen kiki, és hogy a maga javát
cselekedje az ő életében.
De még az
is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek
ajándéka.
Tudom, hogy
valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs
mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék.
Ami most
történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt, és az Isten
visszahozza, ami elmúlt.
Féld az Istent és elégedjél meg a magad részével!
Láttam
annakfelette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak
helyén latorság van.
És mondék
magamban: az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden ember
akaratjának ideje van, és minden dolognak ő nála.
Így szólék
azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, hogy kiválogassa őket az
Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók.
Az emberek
fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak;
amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van
mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert
minden hiábavalóság.
Mindenik
ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.
Vajjon
kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat
lelkét, hogy a föld alá megy-é?
Azért úgy
láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban,
mivelhogy ez az ő része e világban: mert ki hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi
lesz ő utána?
