Mai ige(biblia)-2021.10.21.
A prédikátor
könyve 1. fejezet.
A földi dolgok hiábavalósága.
A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
Felette
nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden
hiábavalóság!
Micsoda
haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
Egyik
nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
És a nap
feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, ahol ő ismét feltámad.
Siet délre,
és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér
a szél.
Minden
folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda
helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
Minden
dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem
látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
Ami volt,
ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik;
és semmi nincs új dolog a nap alatt.
Van valami,
amiről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi
előttünk voltak.
Nincs
emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők,
nem lesz emlékezet azoknál, akik azután lesznek.
Én
prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
És adám az
én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek
az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek
fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
Láttam
minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság,
és a léleknek gyötrelme!
Az
egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
Szóltam az
én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget
mindazok felett, akik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven
látott bölcseséget és tudományt!
Adtam
annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és
bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.