Mai ige(biblia)-2021.08.02.

 

Zsoltárok könyve 102. fejezet.

Bűnbánó ima Sion helyreállításáért.

A nyomorultnak imádsága, amikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.   

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.