Lukács evangyélioma 14.fejezet.-2021.08.16.
Lukács evangyélioma 14.fejezet.
Vízkóros meggyógyítása szombatnapon.
És lőn
mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok
leselkednek vala ő utána.
És ímé egy
vízkóros ember vala ő előtte.
És felelvén
Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é
szombatnapon gyógyítani?
Azok pedig
hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
És felelvén
nékik, monda: Ki az közületek, akinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem
vonja ki azt azonnal szombatnapon?
És nem
felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
Intés alázatosságra és jótékonyságra.
És egy
példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő
helyeket; mondván nékik:
Mikor
valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb
tiszteletben álló embert is hivott meg az,
És eljövén
az, aki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a
helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
Hanem mikor
meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, aki téged
meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz
azok előtt, akik veled együtt ülnek.
Mert
mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza,
felmagasztaltatik.
Monda pedig
annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd
barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy
viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
Hanem mikor
lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
És boldog
leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked
az igazak feltámadásakor.
Példázat a nagy vacsoráról.
Hallván pedig ezeket egy azok közül, akik ő vele együtt ülnek vala, monda
néki: Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában.
Ő pedig
monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
És elküldé
szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert
immár minden kész!
És
mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki:
Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments
ki engem!
És másik
monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek
téged, ments ki engem!
A másik
pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
Mikor azért
az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a
gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a
szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
És monda a
szolga: Uram, meglett amint parancsolád, és mégis van hely.
Akkor monda
az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni
mindenkit, hogy megteljék az én házam.
Mert mondom
néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én
vacsorámat.
Önmegtagadás.
Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
Ha valaki
én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és
gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet
az én tanítványom.
És valaki
nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
Mert ha
közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a
költséget, ha van-é mivel elvégezze?
Nehogy
minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt
mindenki, aki látja,
Ezt
mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
Vagy
valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék,
nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, aki
ő ellene húszezerrel jött?
Mert
különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a
békefeltételeket.
Ezenképen
azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én
tanítványom.
Jó a só: de
ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
Sem a
földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. Akinek van füle a hallásra,
hallja.