Lukács evangyélioma 13.fejezet.-2021.08.15.
Lukács evangyélioma 13.fejezet.
Jézus megtérésre intő beszéde a galileaiak megöletéséről.
Jövének
pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől,
kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.
És felelvén
Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak
valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
Nem, mondom
néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.
Vagy az a
tizennyolcz, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket,
gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
Nem, mondom
néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
És ezt a
példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne,
hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
És monda a
vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem
találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
Az pedig
felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül
megkapálom és megtrágyázom:
És ha
gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
Tanít vala
pedig szombatnapon egy zsinagógában.
És ímé vala
ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendőtől fogva; és
meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.
És mikor
azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te
betegségedből!
És reá veté
kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent.
Felelvén pedig
a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a
sokaságnak: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és
gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.
Felele
azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek
az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?
Hát ezt, az
Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem
kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon?
És mikor
ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és
az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, amelyek ő általa
lettek.
Példázatok és beszédek Isten országáról.
Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa? és mihez
hasonlítsam azt?
Hasonló a
mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett,
és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.
És ismét
monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
Hasonló a
kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az
egész megkele.
És
városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.
Monda pedig
néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é akik idvezülnek? Ő pedig monda nékik:
Igyekezzetek
bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem
mehetnek.
Mikor már a
gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót
zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja
néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti;
Akkor
kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál;
De ezt
mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én
tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
Ott lesz
sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a
prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
És jőnek
napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában
letelepednek.
És ímé
vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.
Heródes áskálódásai. Fájó sóhajtás Jeruzsálem felett.
Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván
néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.
És monda
nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és
gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.
Hanem nékem
ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta
Jeruzsálemen kívül vesszen el.
Jeruzsálem!
Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik te hozzád
küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ő kis
csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok!
Ímé pusztán
hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem,
mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében!