Mai ige(biblia)-2021.04.11.

 

Jób könyve 31. fejezet.

Jób beszédeinek befejezése: erősíti, hogy feddhetetlenül járt Isten és emberek előtt.

Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

Mert tűz volna ez, amely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.

Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

Nem az teremtette-é őt is, aki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, aki az ő húsával jól nem lakott?

(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!

Oh, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.