Mai ige(biblia)-2021.04.02.

 

Jób könyve 22. fejezet.

Elifáz utolsó beszéde: egyenest durva bűnökkel vádolja Jóbot, óvja vakmerő gondolkodástól és megtérésre inti.

Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!

Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?

Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

Aki hatalmas volt, azé vala az ország, és aki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, amely elborít!

Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, ami a homály mögött van?

Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

Az ősvilág ösvényét követed-é, amelyen az álnok emberek jártak;

Akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

Akik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.

Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:

Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!

Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.

Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!

Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.

Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.

Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.