Mai ige(biblia)-2020.08.24.
Sámuel I. könyve 1.fejezet.
Anna
imája és meghallgattatása.
Volt egy ember, Ramataim-Czofimból, az Efraim hegységéről való, és az ő
neve Elkána vala, Jerohámnak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof fia volt;
Efraimita vala.
És két
felesége volt néki; az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták.
Peninnának gyermekei valának, de Annának nem valának gyermekei.
És ez az
ember felmegy vala esztendőnként az ő városából, hogy imádkozzék és áldozatot
tegyen a Seregek Urának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás valának
az Úrnak papjai.
És azon a
napon, melyen Elkána áldozni szokott, Peninnának, az ő feleségének, és minden
fiának és leányának áldozati részt ád vala;
Annának
pedig kétakkora részt ád vala, mivel Annát igen szerette; de az Úr bezárá az ő
méhét.
Igen
bosszantja vala pedig Annát vetélkedő társa, hogy felingerelje, mivel az Úr
bezárá az ő méhét.
És így
történt ez esztendőről esztendőre; valahányszor felment az Úrnak házába,
ekképen bosszantá őt, ő pedig sír vala és semmit sem evék.
És monda
néki Elkána, az ő férje: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett
bánkódol szívedben? Avagy nem többet érek-é én néked tíz fiúnál?
És felkele Anna,
minekutána evének Silóban és minekutána ivának, (Éli pap pedig az Úrnak
templomában az ajtófélnél ül vala székében),
És lelkében
elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala.
És fogadást
tőn, mondván: Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak
nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról,
hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak
ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha!
Mivelhogy
pedig hosszasan imádkozék az Úr előtt: Éli figyel vala az ő szájára;
És mivel
Anna szívében könyörge (csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható): Éli
gondolá, hogy részeg.
Monda azért
néki Éli: Meddig leszel részeg? Távolítsd el mámorodat magadtól.
Anna pedig
felele, és monda néki: Nem, Uram! bánatos lelkű asszony vagyok én; sem bort,
sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt.
Ne tartsd a
te szolgáló leányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és
szomorúságomnak teljességéből szólottam eddig.
És felele
Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te
kérésedet, amelyet kértél tőle.
Ő pedig
monda: Legyen kedves előtted a te szolgáló leányod! És elméne az asszony az ő
útjára és evék, és arcza nem vala többé szomorú.
És reggel
felkelének, és minekutána imádkozának az Úr előtt, visszatértek, és elmenének
haza Rámába. És ismeré Elkána az ő feleségét, Annát, és az Úr megemlékezék
róla.
Sámuel születése és a szent szolgálatra való szenteltetése.
És történt
idő multával, hogy terhes lőn Anna, és szüle fiat és nevezé őt Sámuelnek, mert
úgymond az Úrtól kértem őt.
És mikor
felméne a férfi, Elkána és az ő egész háznépe, hogy bemutassa az Úrnak
esztendőnként való áldozatát és fogadását:
Anna nem
ment fel, hanem monda férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztándom, felviszem
őt, hogy az Úr előtt megjelenjen, és ott maradjon örökké.
És monda
néki Elkána, az ő férje: Cselekedjél úgy, amint néked tetszik, maradj itthon,
míg elválasztod; csakhogy az Úr teljesítse be az ő beszédét! Otthon marada
azért az asszony és szoptatta gyermekét, amíg elválasztá.
És
minekutána elválasztotta, felvivé magával; három tulokkal, egy efa liszttel és
egy tömlő borral, és bevivé őt az Úrnak házába, Silóban. A gyermek pedig még
igen kicsiny vala.
És levágták
a tulkot, és a gyermeket Élihez vitték.
Ő pedig
monda: Óh Uram! Él a te lelked, Uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt
állott melletted, és könyörgött az Úrnak.
Ezért a
fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amelyet tőle kértem.
Most azért
én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve! És
imádkozának ott az Úrhoz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése