János evangyélioma 7.fejezet.-2020.08.24.

János evangyélioma 7.fejezet.

Krisztus beszél sátoros ünnepen az ő tudományáról, Atyjához meneteléről és a Szentlélekről. A népnek és a farizeusoknak felőle való vélekedése.

És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék.

Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.        

Mondának azért néki az ő atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, amelyeket cselekszel.

Mert senki sem cselekszik titkon semmit, aki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak.     

Mert az ő atyjafiai sem hivének benne.

Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van.

Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak.

Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem tölt be.

Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában.

Amint pedig felmenének az ő atyjafiai, akkor ő is felméne az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon.

A zsidók azért keresik vala őt az ünnepen, és mondának: Hol van ő?

És a sokaságban nagy zúgás vala ő miatta. Némelyek azt mondják vala, hogy jó ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, hanem a népnek hitetője.

Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan ő felőle a zsidóktól való félelem miatt.

Már-már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba, és tanít vala.

És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!

Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem.

Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?

Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi; aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.

Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?

Felele a sokaság és monda: Ördög van benned. Ki akar téged megölni?

Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok.

Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az embert.

Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton?

Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!

Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, akit meg akarnak ölni?

És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a főemberek, hogy bizony ez a Krisztus?

De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, senki sem tudja, honnan való.

Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek.

Én azonban ismerem őt, mert ő tőle vagyok, és ő küldött engem.

Akarják vala azért őt megfogni; de senki sem veté reá a kezét, mert nem jött még el az ő órája.

A sokaság közül pedig sokan hivének ő benne; és azt mondják vala, hogy: A Krisztus mikor eljő, tehet-é majd több csodát azoknál, amelyeket ez tett?

Meghallák a farizeusok, amint a sokaság ezeket suttogja vala felőle; és szolgákat küldének a farizeusok és a főpapok, hogy fogják meg őt.

Monda azért nékik Jézus: Egy kevés ideig még veletek vagyok, és majd ahhoz megyek, aki elküldött engem.

Kerestek majd engem, és nem találtok meg, és ahol én vagyok, ti nem jöhettek oda.

Mondának azért a zsidók magok között: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajjon a görögök közé szóródottakhoz akar-é menni, és a görögöket tanítani?

Micsoda beszéd ez, amelyet monda: Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és ahol én vagyok, ti nem jöhettek oda?

Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék.

A ki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

Ezt pedig mondja vala a Lélekről, amelyet veendők valának az ő benne hívők: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg.

Sokan azért a sokaság közül, amint hallák e beszédet, ezt mondják vala: Bizonynyal ez ama Próféta.

Némelyek mondának: Ez a Krisztus. Mások pedig mondának: Csak nem Galileából jön el a Krisztus?

Nem az írás mondta-é, hogy a Dávid magvából, és Bethlehemből, ama városból jön el a Krisztus, a hol Dávid vala?

Hasonlás lőn azért ő miatta a sokaságban.

Némelyek pedig közűlök akarják vala őt megfogni, de senki sem veté reá a kezét.

Elmenének azért a szolgák a főpapokhoz és farizeusokhoz; és mondának azok ő nékik: Miért nem hoztátok el őt?

Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!

Felelének azért nékik a farizeusok: Vajjon ti is el vagytok-é hitetve?

Vajjon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-é benne valaki?

De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!

Monda nékik Nikodémus, aki éjjel ment vala ő hozzá, aki egy vala azok közül:

Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?

Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta.

És mindnyájan haza menének.