János evangyélioma 8.fejezet.-2020.08.25.
János evangyélioma 8.fejezet.
A házasságtörő nő.
Jézus pedig
elméne az Olajfák hegyére.
Jó reggel
azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén,
tanítja vala őket.
Az
írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, akit
házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
Mondának
néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
A
törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek
meg: te azért mit mondasz?
Ezt pedig
azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig
lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
De mikor
szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: Aki közületek nem bűnös,
az vesse rá először a követ.
És újra
lehajolván, írt vala a földre.
Azok pedig
ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a
vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a
középen állva.
Mikor pedig
Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki:
Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
Az pedig
monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és
többé ne vétkezzél!
Jézus a világ világossága.
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága:
aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek
világossága.
Mondának
azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed
nem igaz.
Felele
Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én
bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem
tudjátok honnan jövök és hová megyek.
Ti test
szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
De ha
ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az
Atya, aki küldött engem.
A ti
törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
Én vagyok
aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, aki küldött
engem.
Mondának
azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én
Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
Ezeket a
beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, amikor tanít vala a templomban; és
senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.
Beszéd a zsidók hitetlensége ellen.
Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti
bűneitekben fogtok meghalni: ahová én megyek, ti nem jöhettek oda.
Mondának
azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, ti nem
jöhettek oda?
És monda
nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból
valók vagytok, én nem vagyok e világból való.
Azért
mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én
vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.
Mondának
azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: Amit eleitől fogva mondok is
néktek.
Sok
beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, aki küldött engem; és én
azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam vala.
Nem vevék
észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.
Monda azért
nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én
vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem,
úgy szólok.
És aki küldött
engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor
azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.
Amikor
ezeket mondá, sokan hivének ő benne.
Monda azért
Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal
az én tanítványaim vagytok;
És
megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
Felelének
néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod
te, hogy szabadokká lesztek?
Felele
nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik,
szolgája a bűnnek.
A szolga
pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.
Azért ha a
Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
Tudom, hogy
Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs
helye nálatok.
Én azt
beszélem, amit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, amit a ti
atyátoknál láttatok.
Felelének
és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei
volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.
Ámde meg
akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszéltem néktek, amelyet az
Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
Ti a ti
atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk;
egy atyánk van, az Isten.
Monda azért
nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az
Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött
engem.
Miért nem
értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.
Ti az ördög
atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az
emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő
benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság
atyja.
Mivelhogy
pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.
Ki vádol
engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?
Aki az
Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem
vagytok az Istentől valók.
Felelének
azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus
vagy, és ördög van benned?
Felele
Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok
engem.
Pedig én
nem keresem az én dicsőségemet: van aki keresi és megítéli.
Bizony,
bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha
örökké.
Mondának
azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt,
a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem
kóstol halált örökké.
Avagy
nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is
meghaltak: kinek állítod te magadat?
Felele
Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, aki
dicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
És nem
ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok
hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.
Ábrahám a
ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.
Mondának
azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?
Monda nékik
Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
Köveket
ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a
templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése