Mai ige(biblia)-2020.08.14.
Bírák könyve 16.fejezet.
Sámson bukása, nyomorúsága és végső bosszúja.
És elment
Sámson Gázába, és meglátott ott egy parázna asszonyt, és bement hozzá.
A gázabelieknek
pedig mikor megmondották, mondván: Ide jött Sámson! körülvevék őt, és
leselkedének ő utána egész éjszakán át a város kapujában, és hallgatóztak egész
éjjel, és azt mondták: Reggel, ha világos lesz, megöljük őt.
És aluvék
Sámson éjfélig. Éjfélkor pedig felkelt, és megfogván a város kapujának
szárnyait, a kapufélfákkal és a závárokkal együtt kiszakította azokat, és
vállaira vette, és felvitte a hegy tetejére, mely Hebronnal szemben fekszik.
És történt
azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében, a kinek neve Delila
volt.
És
felmenének ő hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és mondának néki: Kérdezd ki őt
és tudd meg, miben áll az ő nagy ereje, és miképen vehetünk rajta erőt, hogy
megkötözzük és megkínozzuk őt, és mi mindenikünk adunk néked ezerszáz ezüst
siklust.
És monda
Delila Sámsonnak: Mondd meg nékem, miben van a te nagy erőd és mivel kellene
téged megkötni, hogy megkínozhassanak téged.
És felele
néki Sámson: Ha megkötöznek hét nyers gúzszsal, melyek még meg nem száradtak,
akkor elgyengülök és olyan leszek, mint más ember.
Akkor
hoztak néki a Filiszteusok fejedelmei hét nyers gúzst, amely még nem volt
száraz, és megkötözé őt azzal.
A lesben
állók pedig ott vártak annál a hálókamarában. És monda néki: Rajtad a
Filiszteusok, Sámson! És elszakasztá a gúzsokat, miképen elszakad a csepűfonal,
ha tűz éri, - és ki nem tudódék, miben volt az ő ereje.
És monda
Delila Sámsonnak: Ímé rászedtél, és hazugságot szóltál nékem, most mondd meg
igazán, hogy mivel lehet téged megkötözni?
Ő pedig
monda néki: Ha erősen megkötöznek új kötelekkel, melyekkel még semmi dolgot nem
végeztek, akkor elgyengülök és olyan leszek, mint más ember.
És vett
Delila új köteleket, és megkötözte őt velük, és monda néki: Rajtad a
Filiszteusok, Sámson! (mert ott leselkedtek utána a hálókamarában). De ő
letépte azokat karjairól, mint a fonalat.
És monda
Delila Sámsonnak: Meddig fogsz még rászedni engem és hazudni nékem? Mondd meg
egyszer már, mivel kötöztethetel meg? - Ő pedig monda néki: Ha összeszövöd az
én fejemnek hét fonatékját a nyüstfonállal.
És szeggel
megerősítvén a zugolyt, monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Az pedig
felébredvén álmából, kitépte a zugolyszeget és a nyüstfonalat.
Ekkor monda
néki Delila: Miképen mondhatod: Szeretlek téged, ha szíved nincsen én velem? Immár
három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy
erőd?
Mikor aztán
őt minden nap zaklatta szavaival, és gyötörte őt: halálosan belefáradt a lelke,
És kitárta
előtte egész szívét, és monda néki: Borotva nem volt soha az én fejemen, mert
Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha megnyírattatom, eltávozik
tőlem az én erőm, és megerőtlenedem, és olyan leszek, mint akármely ember.
És mikor
látta Delila, hogy kitárta volna előtte egész szívét, elküldött, és elhívatá a
Filiszteusok fejedelmeit, és ezt izené: Jőjjetek fel ez egyszer, mert ő kitárta
nékem egész szívét. És felmentek ő hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és a pénzt
is felvitték kezökben.
És
elaltatta őt az ő térdein, és előhívott egy férfiút, és lenyíratta az ő fejének
hét fonatékát, és kezdé őt kínozni. És eltávozott tőle az ő ereje.
És monda:
Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az ő álmából felserkent, monda:
Kimegyek most is, mint egyébkor, és lerázom a kötelékeket; mert még nem tudta,
hogy az Úr eltávozott ő tőle.
De a
Filiszteusok megfogták őt, és kiszúrták szemeit, és levezették őt Gázába, és
ott megkötözték két vaslánczczal, és őrölnie kellett a fogházban.
De az ő
fejének haja újra kezdett nőni, miután megnyíretett.
És mikor a
Filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy az ő istenüknek, Dágonnak nagy
áldozatot áldozzanak, és hogy örvendezzenek, mondának: Kezünkbe adta a mi
istenünk Sámsont, a mi ellenségünket.
És mikor
látta őt a nép, dícsérték az ő istenöket, mert - mondának - kezünkbe adta a mi
istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját, és aki sokakat megölt mi
közülünk.
Lőn pedig,
hogy mikor megvídámult az ő szívök, mondának: Hívjátok Sámsont, hadd játszék
előttünk. És előhívák Sámsont a fogházból, és játszék ő előttük, és az oszlopok
közé állították őt.
Sámson
pedig monda a fiúnak, aki őt kézenfogva vezette: Ereszsz el, hadd fogjam meg az
oszlopokat, amelyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk.
A ház pedig
tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a Filiszteusok összes
fejedelmei, és a tetőzeten közel háromezeren, férfiak és asszonyok, a Sámson
játékának nézői.
Ekkor
Sámson az Úrhoz kiáltott, és monda: Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, én
rólam, és erősíts meg engemet, csak még ez egyszer, óh Isten! hadd álljak
egyszer bosszút a Filiszteusokon két szemem világáért!
És átfogta
Sámson a két középső oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb
kezével, a másikat bal kezével, és hozzájok támaszkodott.
És monda
Sámson: Hadd veszszek el én is a Filiszteusokkal! És nagy erővel megrándította
az oszlopokat, és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban
volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint a mennyit megölt életében.
És lementek
az ő testvérei és atyjának egész háza, és elvivék őt, és hazatérvén, eltemették
Czóra és Estháol között, atyjának, Manoahnak sírjába, minekutána húsz
esztendeig ítélte az Izráelt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése