Mai ige(biblia)-2021.03.27.
Jób könyve 16. fejezet.
Jób negyedik védekezése: barátaitól meg nem értetve Istennek panaszolja nyomorúságát.
Felele pedig Jób, és monda:
Efféle
dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
Vége lesz-é
már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Én is
szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat
fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
Erősíthetnélek
titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
Ha szólnék
is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
Most pedig
már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
Hogy
összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is,
szemtől-szembe bizonyít ellenem.
Haragja
széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja
felém tekintetét.
Feltátották
ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
Adott engem
az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
Csendességben
valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem,
czéltáblává tűzött ki magának.
Körülvettek
az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint
valami hős.
Zsák-ruhát
varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
Orczám a
sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
Noha
erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Oh föld, az
én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
Még most is
ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Csúfolóim a
saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
Hogy ítélje
meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
Mert a
kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
Lelkem
meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.