Mai ige(biblia)-2021.03.21.

 

Jób könyve 10. fejezet.

Folytatás: Jób panaszkodik, hogy Isten a maga teremtményét oly súlyosan meglátogatja.

Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?

Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, amint halandó lát?

Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.

Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, aki kezedből kiszabadítson!

Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!

Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?

Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?

Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.

Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.

De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:

Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.

Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!

Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.

Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.

Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!

Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!

Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,

Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;

Az éjféli homálynak földébe, amely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.