György Hegedüs

  J ó b könyve 21 . fejezet. J ó b hatodik v é dekez é se: az istenteleneknek n é ha m é gis j ó l van dolguk az í t é letig. Felele pedig J ób, és monda: Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett. Szenvedjetek el engem, amíg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet. Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem? Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra. Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet. Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak? Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt. Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok. Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél. Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik. Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. Jóllétben töltik el napjaikat, é...

  J ó b könyve 20 . fejezet. Cz ó f á r m á sodik besz é de: felhozza azt a mond á st, hogy az istentelenek vigass á ga r ö vid. Felele pedig a Naam ából való Czófár, és monda: Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és emiatt nagy az izgatottság bennem. Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem. Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette, Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való? Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével: Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és akik látták, azt mondják: Hol van ő? Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás. A szem, amely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele. Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát. Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt ro...

  J ó b könyve 19 . fejezet. J ó b ö t ö dik v é dekez é se: panaszkodik bar á tainak kem é nys é ge miatt, rajzolja nagy nyomor ú s á g á t, de v é g ü l arra a boldog bizonyoss á gra emelkedik, hogy az ő Megv á lt ó ja é l. Felele pedig J ób, és monda: Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel? Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem? Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul. Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett? Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül. Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság. Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett. Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé. Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé. Felgerjesztette harag...

  J ó b könyve 18 . fejezet. Bild á d m á sodik besz é de: J ó bhoz int é zett keserű megsz ó l í t á sa ut á n az istentelenek elker ü lhetetlen veszedelm é t rajzolja. Felele pedig a sukhi Bild ád, és monda: Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk. Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben? Te éretted, aki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről? Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája. A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette. Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár. A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt. Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorús...

  J ó b könyve 17 . fejezet. Folytat á s: J ó b maga k ö r ü l nem l á t m á st, csak nyomor ú s á got é s maga előtt csak a s í rt. M ég mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt. Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet? Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket. Aki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak. Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök. A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék. Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad. Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz. Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek. Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiúsulának. Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz. Ha reményked...

  J ó b könyve 16 . fejezet. J ó b negyedik v é dekez é se: bar á tait ó l meg nem é rtetve Istennek panaszolja nyomor ú s á g á t. Felele pedig J ób, és monda: Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan! Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz? Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet; Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat. Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem? Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét. Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem. Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét. Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczu...

 Boldog ember vagyok, mert életem minden szakaszában azt csinálhattam, amit szerettem. I am a happy person because I was able to do what I loved at every stage of my life.

  J ó b könyve 15 . fejezet. Elif á z m á sodik besz é de: feddi J ó bot vakmerő szavai é rt é s rajzolja az istentelenek nyomor ú s á g á t. Majd felele a T émánból való Elifáz és monda: Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel? Vetekedvén oly beszéddel, amely nem használ, és oly szavakkal, amelyekkel semmit sem segít. Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is! Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened. Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok? Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é? Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, ami nálunk nem volna meg? Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál. Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a...