Mai ige(biblia)-2020.10.25.

 

Királyok I. könyve 8.fejezet.

A templom felszentelése és Salamon imálya.

Akkor összegyűjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék a Dávid városából, mely a Sion.

És felgyűlének Salamon királyhoz az Izráel minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap.

Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a papok a ládát,

És felvivék az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok és a Léviták.

És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, amely ő hozzá gyűlt, megyen vala ő vele a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem irattathatnának a sokaság miatt.

És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére a ház belső részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.

Mert a Kérubok kiterjesztik vala szárnyaikat a láda helye felett, és befedik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülről.

És a rudak olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől; azonban kivül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig.

És nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kőtábla, amelyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptom földéből.

Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd tölté be az Úrnak házát,

Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjokban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát.

Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.

Építve építettem házat néked lakásul; helyet, ahol örökké lakjál.

Azután megfordult a király, és megáldá Izráel egész gyülekezetét és az Izráel egész gyülekezete felállott.

És monda: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, aki szólott az ő szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az ő hatalmasságával beteljesítette, mondván:

Attól a naptól fogva, amelyen kihoztam az én népemet, az Izráelt Égyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott nékem házat építenének, amelyben lenne az én nevem; hanem csak Dávidot választottam, hogy ő legyen az én népem, Izráel felett.

És ámbár az én atyám, Dávid már elvégezte volt, hogy ő épít házat az Úrnak, Izráel Istene nevének;

De az Úr azt mondá Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted;

Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, aki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek.

És beteljesíté az Úr az ő beszédét, amelyet szólott; mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székibe, amiképen megmondotta vala az Úr, és megépítém a házat az Úr, Izráel Istene nevének.

És helyet szerzettem ott a ládának, amelyben az Úrnak szövetsége vagyon, a melyet szerzett a mi atyáinkkal, mikor kihozta őket Égyiptom földéből.

És oda állott Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé,

És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, aki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, akik te előtted teljes szívvel járnak;

Aki megtartottad azt, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, amint e mai napon megtetszik.

Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te magodból való férfiú el nem fogy én előttem, aki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy én előttem járjanak, amint te én előttem jártál.

Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, amelyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak.

Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, amelyet én építettem.

De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, amelylyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon;

Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, ehelyre, amely felől azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, amelylyel könyörög a te szolgád e helyen.

És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, akik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!

Mikor vétkezéndik valaki felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és ő ide jő, megesküszik az oltár előtt ebben a házban:

Te hallgasd meg a mennyekből, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején teljék amit keresett; és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az ő igazsága szerint.

Mikor megverettetik a te néped, az Izráel, az ő ellenségeitől, mivel ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást teéndenek a te nevedről, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e házban:

Te hallgasd meg a mennyekből, és bocsásd meg az Izráelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, amelyet adtál az ő atyáiknak.

Mikor berekesztetik az ég, és nem lészen eső, mert ellened vétkeztek; és imádkozándanak e helyen, és vallást teéndenek a te nevedről, és megtéréndenek az ő bűnökből, mert te szorongatod őket:

Te hallgasd meg őket a mennyekből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek, a te népednek vétke iránt, tanítsd meg őket a jó útra, amelyen járjanak; és adj esőt a te földedre, amelyet örökségül adtál a te népednek.

Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok:

Aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő szívére mért csapást, és kiterjeszténdi kezeit e ház felé:

Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ő útai szerint, amint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét.

Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek színén lakoznak, amelyet adtál a mi atyáinknak.

Sőt még az idegen is, aki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért;

(Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), és eljövén imádkozánd e házban:

Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, amelyet én építettem.

Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen, az úton, amelyen te küldöd el, és imádkozándik az Úrhoz, fordulván az úton e város felé, amelyet te magadnak választottál és e ház felé, amelyet építettem a te nevednek:

Hallgasd meg a mennyekből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot.

Ha te ellened vétkezéndenek, - mert nincsen ember, aki ne vétkeznék - és megharagudván reájok, ellenség kezébe adándod, és fogva elviéndik őket azok, akiktől megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel;

És eszökre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek néked azoknak földökön, akiktől fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk!

És megtéréndenek te hozzád teljes szívökből és lelkökből, az ő ellenségöknek földében, akik őket fogva elvitték, és imádkozándanak hozzád az ő földöknek útja felé fordulva, amelyet adtál az ő atyáiknak, és e város felé, amelyet magadnak választottál, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem:

Hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot;

És légy kegyelmes a te néped iránt, akik ellened vétkezéndenek, és minden bűneik iránt, amelyekkel ellened vétkeztek; és szerezz kedvességet nékik azok előtt, akik őket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok;

Mert ők a te néped és örökséged, akiket kihoztál Égyiptomból, a vaskemencze közepéből,

Hogy a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára és a te népednek az Izráelnek könyörgésére; meghallgatván őket mindenkor, mikor téged segítségül hívnak.

Mert te különválasztottad őket magadnak örökségül a földnek minden népei közül; amiképen megmondottad volt Mózes, a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Égyiptomból, Uram Isten!

És mikor elvégezte Salamon az Úr előtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az Úr oltára elől, és megszünék az ő térdein való állástól, és kezeinek az égbe felemelésétől.

És felállván megáldá az Izráel egész gyülekezetét, felszóval ezt mondván:

Áldott legyen az Úr, aki nyugodalmat adott az ő népének, az Izráelnek, minden ő beszéde szerint, csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden ő jó beszédei közül, amelyeket szólott Mózes, az ő szolgája által.

Az Úr, ami Istenünk, legyen velünk, amiképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk,

Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ő útaiban, és őrizzük meg az ő parancsolatit, rendeléseit és végzésit, amelyeket a mi atyáinknak parancsolt.

És ezek a szavak, amelyekkel imádkoztam az Úr előtt, legyenek jelen az Úr előtt a mi Istenünk előtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az ő szolgájának és az ő népének, az Izráelnek, minden időben,

Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az Isten, és hogy ő kívülötte nincsen más.

És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az ő rendeléseiben, és őrizzétek meg az ő parancsolatit, miképen e mai napon.

És a király és az egész Izráel ő vele, áldozatokat áldozának az Úr előtt.

És Salamon áldozék hálaadó áldozatul, amelyet áldozék az Úrnak: huszonkétezer ökröt, százhúszezer juhot. És e képen szentelék fel az Úr házát a király és az Izráel minden fiai.

Ugyanazon napon szentelé fel a király a középső pitvart, mely az Úrnak háza előtt vala; mert ott szerze egészen égőáldozatokat, ételáldozatokat és hálaáldozatok kövéreit. Mert a rézoltár, mely az Úr előtt állott, kisebb volt, mintsem reá fért volna az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaáldozatok kövére.

És Salamon ünnepet szerze ebben az időben, és vele együtt az egész Izráel; egy nagy gyűlést Hámát határától fogva Égyiptom határáig, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, hét napig és újra hét napig, azaz tizennégy napig.

És a nyolczadik napon elbocsátá a népet. És áldák a királyt, és elmenének az ő hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, amelyeket cselekedett az Úr az ő szolgájával, Dáviddal, és az Izráellel, az ő népével.