Mai ige(biblia)-2020.02.19.
Mózes
I. könyve 50.fejezet.
Jákób temetése Hebronban
József pedig
az ő atyja orczájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá őt.
És
megparancsolá József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ő
atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt.
Mikor
negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt
az Égyiptombeliek hetven napig.
És
elmúlának az ő siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez,
mondván: Ha kedves vagyok előttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván:
Az én atyám
engem megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán
földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és
temessem el az én atyámat, azután visszatérek.
És monda a
Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, amint megesketett téged.
Elméne
azért József, hogy az ő atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a
Faraó szolgái, az ő házának vénei és Égyiptom földének minden vénei.
Józsefnek
is egész háznépe; és az ő bátyjai, és az ő atyjának háznépe; csak gyermekeiket,
juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén.
Felmenének
annakfelette ő vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala.
Mikor
eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással
sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját.
És láták az
ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, és mondának:
Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel
Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van.
Aképen
cselekedének azért Jákóbbal az ő fiai, amiképen megparancsolta vala nékik.
Elvivék
ugyanis őt az ő fiai Kanaán földére és eltemeték őt a Makpelah mezőnek
barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezővel együtt temetésre való
örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.
És
visszatére József Égyiptomba, ő, és az ő atyjafiai, és mind azok, kik vele
fölmentek vala az ő atyjának temetésére, minekutána eltemette az ő atyját.
József nagylelkűsége
Amint láták József bátyjai, hogy az ő atyjok meghalt, ezt mondják vala: Hátha
gyűlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, amit rajta
elkövettünk.
Izenetet
küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta
előtt, mondván:
Így
szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és
bűnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak
vétkét, akik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt
mondák néki.
Járulának
pedig ő hozzá az ő testvérei is, és leborúlának előtte és mondának: Ímé mi a te
szolgáid vagyunk.
József
pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é én?
Ti gonoszt
gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék
úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.
Most
annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És
megvígasztalá őket és szívökre beszéle.
József
pedig Égyiptomban lakozék; mind ő, mind az ő atyjának házanépe. És éle József
száz tíz esztendeig.
És látá József
Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József
térdén gyermekei.
József halála
És monda
József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és
felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákóbnak.
És
megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal
meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.
És meghala
József száz tíz esztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék
Égyiptomban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése