Apostolok cselekedetei 26.fejezet.-2022.11.09.
Apostolok cselekedetei 26.fejezet.
Pál igazolja magát Festus előtt és Agrippa király előtt. Mindketten beismerik ártatlanságát.
Agrippa pedig monda
Pálnak: Megengedtetik néked, hogy
szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott:
Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy
mindazok felől, amikkel a zsidóktól vádoltatom, te előtted fogok védekezni e
mai napon;
Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását
és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen!
Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely
kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan.
Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak
tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint
farizeus.
Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret
reménységéért állok itt ítélet alatt:
Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal
buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa
király, a zsidóktól.
Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy
Isten halottakat támaszt fel?
Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama
názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.
Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek
közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén.
Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam.
És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket,
káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenök, kergettem mind az
idegen városokig is.
E dologban épen útban lévén Damaskus felé a főpapoktól
vett felhatalmazással és engedelemmel,
Délben látám az úton király, hogy mennyből a napnak
fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem
együtt haladnak vala.
Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék
szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit
kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.
Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én
vagyok Jézus, akit te kergetsz.
De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg
néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket
láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok néked jelenni;
Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik
közé most küldelek,
Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből
világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek
bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem
való hit által.
Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei
látás iránt;
Hanem először a Damaskusbelieknek és
Jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak
hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez
méltó cselekedeteket cselekedvén.
Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a
templomban.
De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok,
bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon
kívül, amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak
teljesedni:
Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a
halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a
pogányoknak.
Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus
nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe
visz.
Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem
igaz és józan beszédeket szólok.
Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is
szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen
volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez.
Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy
hiszel.
Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem,
hogy keresztyénné legyek.
Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy necsak
majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem
hallgatnak, lennétek olyanok, aminő én is vagyok, e bilincsektől megválva.
És mikor ő ezeket mondá, felkele a király és a
tiszttartó és Bernicé és akik velük együtt ültek;
És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással,
mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember.
Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon
lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése