János evangyélioma 13.fejezet.-2021.09.08.
János evangyélioma 13.fejezet.
A lábmosás.
A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy
átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon,
mindvégig szerette őket.
És vacsora
közben, amikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának
szívébe, hogy árulja el őt,
Tudván
Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és
az Istenhez megy,
Felkele a
vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.
Azután
vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a
kendővel, amelylyel körül van kötve.
Méne azért
Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
Felele
Jézus és monda néki: Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd
megérted.
Monda néki
Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak
téged, semmi közöd sincs én hozzám.
Monda néki
Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
Monda néki
Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben
egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
Tudta
ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
Mikor azért
megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda
nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
Ti engem
így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.
Azért, ha
én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok
egymás lábait.
Mert példát
adtam néktek, hogy amiképen én cselekedtem veletek, ti is akképen
cselekedjetek.
Bizony,
bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb
annál, aki azt küldte.
Ha tudjátok
ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
Nem
mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy
beteljesedjék az írás: Aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
Most
megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én
vagyok.
Bizony,
bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki
pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
Jézus jelzi árulóját.
Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s
bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek
elárul engem.
A
tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.
Egy pedig
az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus.
Int azért
ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól?
Az pedig a
Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?
Felele
Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá
Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
És a falat
után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: Amit cselekszel, hamar
cselekedjed.
Ezt pedig
senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.
Némelyek
ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus:
Vedd meg, amikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a
szegényeknek.
Az pedig,
mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
A
szeretet új parancsa.
Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az
Isten is megdicsőítteték ő benne.
Ha
megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és
ezennel megdicsőíti őt.
Fiaim, egy
kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak
mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.
Új
parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek
titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Erről
ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni
fogjátok.
Monda néki
Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: Ahová én megyek, most én
utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.
Monda néki
Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!
Felele néki
Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a
kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.