Márk evangyélioma 10.fejezet.-2021.07.27.
Márk evangyélioma 10.fejezet.
Házassági elválásról.
Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen
által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja
vala őket.
És a
farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét
elbocsátani, kísértvén őt.
Ő pedig
felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?
Ők pedig
mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.
És Jézus
felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a
parancsolatot;
De a
teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.
Annakokáért
elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,
És lesznek
ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.
Annakokáért
amit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.
És odahaza
az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől.
Ő pedig
monda nékik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el
az ellen.
Ha pedig a
feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.
Jézus megáldja a kis gyermekeket.
Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig
feddik vala azokat, akik hozák.
Jézus pedig
ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a
gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
Bizony
mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen
sem megy be abba.
Aztán ölébe
vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.
A gazdag ifjú.
És mikor
útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala
őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
Jézus pedig
monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
A
parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis
tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.
Az pedig
felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
Jézus pedig
rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add
el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer,
kövess engem, felvévén a keresztet.
Az pedig
elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.
Jézus pedig
körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten
országába, akiknek gazdagságuk van!
A
tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda
nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten
országába bemenni!
Könnyebb a
tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
Azok pedig
még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?
Jézus pedig
rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az
Istennél minden lehetséges.
És Péter
kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
Jézus pedig
felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy
fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy
gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,
Aki
százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket,
nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a
jövendő világon pedig örök életet.
Sok elsők
pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.
Jézus harmadszor jelenti szenvedéseit.
Útban
valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig
álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé
vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, amik majd vele történnek,
Mondván:
Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az
írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt;
És
megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de
harmadnapon feltámad.
Zebedeus
fiai.
És
hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők,
hogy amire kérünk, tedd meg nékünk.
Ő pedig
monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?
Azok pedig
mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig
bal kezed felől üljön a te dicsőségedben.
Jézus pedig
monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, amelyet én
megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, amelylyel én
megkeresztelkedem?
Azok pedig
mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, amelyet én
megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, amelylyel én megkeresztelkedem,
megkeresztelkedtek;
De az én
jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz
az, akiknek elkészíttetett.
És hallván
ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.
Jézus pedig
magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok
között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik
hatalmaskodnak rajtok.
De nem így
lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti
szolgátok;
És aki közületek
első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:
Mert az
embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon,
és adja az ő életét váltságul sokakért.
Bartimeus.
És Jerikóba
érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek
vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.
És amikor
meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak
Fia, könyörülj rajtam!
És sokan
feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia,
könyörülj rajtam!
Akkor Jézus
megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki:
Bízzál; kelj föl, hív tégedet.
Az pedig
felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.
És felelvén
Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki:
Mester, hogy lássak.
Jézus pedig
monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a
szemevilága, és követi vala Jézust az úton.