Pál I. levele a Korinthusbeliekhez 15.fejezet.-2020.11.05.

 

Pál I. levele a Korinthusbeliekhez 15.fejezet.

A halottak feltámadásáról.

Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,

Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.

Mert azt adtam előtökbe főképen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;

És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint; És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;

Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;

Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;

Legutólszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.

Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.

De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.

Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.

Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?

Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.

Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.

Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.

Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.

Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.

Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.

Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.

Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.

Mert amiképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.

Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.

Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.

Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.

Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett.

Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

Különben mit cselekesznek azok, akik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?

Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?

Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.

Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!

Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.

Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.

De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?

Balgatag! amit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.

És abban, amit elvetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.

Az Isten pedig testet ád annak, amint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.

Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.

És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.

Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.

Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;

Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.

Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.

Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.

De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.

Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

Amilyen ama földi, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.

És amiképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.

Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.

Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?

A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.

De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.