Sámuel II. könyve 22.fejezet.-2024.10.15.

Sámuel II. könyve 22.fejezet.

Dávid dicséneke az ellenségeitől lett szabadulásért.

Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én.

Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam.

Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

Az Úrhoz kiáltok, aki dícséretreméltó;

És megszabadulok ellenségeimtől.

Mert halál hullámai vettek engem körül,

Az istentelenség árjai rettentettek engem;

A pokol kötelei vettek körül,

S a halál tőrei estek reám.

Szükségemben az Urat hívtam,

S az én Istenemhez kiáltottam:

És meghallá lakóhelyéről szavamat,

S kiáltásom eljutott füleibe.

Akkor rengett és remegett a föld,

Az égnek fundamentumai inogtak,

És megrendülének, mert haragudott Ő.

Füst szállt fel orrából,

És emésztő tűz szájából,

Izzószén gerjedt belőle.

Lehajtá az eget és leszállt,

És homály volt lábai alatt.

A Khérubon ment és röpült,

És a szelek szárnyain tünt fel.

Sötétségből maga körül sátrakat emelt,

Esőhullást, sürű felhőket.

Az előtte levő fényességből

Izzó szenek gerjedének.

És dörgött az égből az Úr,

És a Magasságos hangot adott.

Ellövé nyilait és szétszórta azokat,

Villámot, és összekeverte azokat.

És meglátszottak a tenger örvényei,

S a világ fundamentumai felszínre kerültek,

Az Úrnak feddésétől,

Orra leheletének fúvásától.

Lenyúlt a magasságból és felvett engem,

S a mélységes vizekből kihúzott engem.

Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem;

Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.

Reámtörtek nyomorúságom napján,

De az Úr gyámolóm volt nékem.

Tágas helyre vitt ki engem,

Kiragadott, mert jóakaróm nékem.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint,

Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.

Mert megőriztem az Úrnak utait,

S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.

Mert ítéletei mind előttem vannak,

S rendeléseitől nem távoztam el.

Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.

Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint,

Szemei előtt való tisztaságom szerint.

Az irgalmashoz irgalmas vagy,

A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.

A tisztához tiszta vagy,

A visszáshoz pedig visszás.

Segítesz a nyomorult népen,

Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.

Mert te vagy az én szövétnekem, Uram,

S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

Mert veled harczi seregen is átfutok,

Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

 Az Istennek útja tökéletes;

Az Úrnak beszéde tiszta;

Paizsa ő mindeneknek, akik ő benne bíznak.

Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül?

S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

Isten az én erős kőváram,

Ki vezérli az igaznak útját.

Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé,

S magas helyekre állít engem.

Kezeimet harczra tanítja,

Hogy az érczív karjaim által törik el.

Idvességednek paizsát adtad nékem,

S kegyelmed nagygyá tett engem.

Lépéseimet kiszélesítetted alattam.

És bokáim meg nem tántorodtak.

Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket,

Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.

Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek,

Lábaim alatt hullanak el.

Mert te erővel öveztél fel engem a harczra,

Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.

Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem,

Gyülölőim, akiket elpusztítottam én,

Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa,

Az Úrhoz, de nem felelt nékik.

Szétmorzsolom őket, mint a föld porát,

Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.

Megmentettél népemnek pártoskodásaitól,

Népeknek fejéül tartasz fenn engemet,

Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.

Idegen fiak hizelkednek nékem,

S egy hallásra engedelmeskednek,

Idegen fiak elcsüggednek,

S váraikból reszketve jőnek elő.

Él az Úr és áldott az én kősziklám.

Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.

Isten az, ki bosszút áll értem,

S alám hajtja a népeket.

Ki megment engem ellenségeimtől,

Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött,

S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között,

S nevednek dícséretet éneklek.

Nagy segítséget ad az ő királyának,

Irgalmasságot cselekszik felkentjével,

Dáviddal és az ő magvával mindörökké!