Mai ige(biblia)-2022.06.18.
Mikeás könyve 7. fejezet.
Kevés az igaz.
Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett
szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
Elveszett e
földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után
ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
Gonoszságra
készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a bíró
fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik
azt.
Aki jó
közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te
őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
Ne
higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd
be szádnak ajtaját.
Mert a fiú
bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az
embernek saját háznépe az ellensége.
Gazdag
isteni kegyelem ígérete a büntetés kiállása után.
De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az
én Istenem!
Ne örülj,
én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is,
az Úr az én világosságom!
Az Úr
haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, amíg leperli peremet és
meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát.
De meglátja
ellenségem is és szégyen borítja el, aki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te
Istened? Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár.
Falaid
megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!
Azon a
napon eljőnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig,
tengertől tengerig és hegytől hegyig.
És pusztává
lesz a föld az ő lakói miatt, az ő cselekedeteik gyümölcséért.
Legeltesd
népedet a te vessződdel, a te örökségednek nyáját, amely magánosan lakozik az
erdőben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor
napjain!
Mint az
Égyiptom földéről kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.
Látják ezt
a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik
megsiketülnek;
Nyalják a
port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve
folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled!
Kicsoda
olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának
vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
Hozzánk
térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe
veted minden bűnünket!
Hűséget
mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még
az ősidőkben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése