Mai ige(biblia)-2022.02.09.
Jeremiás könyve 26. fejezet.
Jeremiás megtérést prédikál, a templom pusztulásával fenyeget, amiért a papok halálra vádolják, de a fejedelmek mentik és megvédik.
A Jojákim uralkodásának kezdetén, aki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának,
e szót szólá az Úr, mondván:
Ezt mondja
az Úr: Állj az Úr házának pitvarába, és mondd el Júdának minden városából
azoknak, akik imádkozni jőnek az Úr házába, mindazokat az igéket, amelyeket
parancsoltam néked, hogy mondd el nékik. Egy szót se hagyj el!
Hátha szót
fogadnak, és mindenki megtér az ő gonosz útjától, akkor megbánom a veszedelmet,
amelyet nékik okozni gondoltam az ő cselekedeteik gonoszsága miatt.
És mondd
meg nékik: Így szól az Úr: Ha nem hallgattok reám, hogy az én törvényeim
szerint járjatok, amelyet előtökbe adtam,
Hogy
hallgassatok a prófétáknak, az én szolgáimnak beszédére, akiket én küldék
hozzátok, és pedig jó reggel küldém, de nem hallgattatok rájok:
Akkor e
házat hasonlóvá teszem Silóhoz, e várost pedig a föld minden nemzetének átkává.
Hallák
pedig a papok és próféták és az egész község Jeremiást, amint ez igéket szólá
az Úr házában.
És lőn,
mikor elvégezé Jeremiás a beszédet, amelyet az Úr parancsolt vala mind az egész
néphez szólania, megragadák őt a papok és a próféták és az egész nép, mondván:
Halállal kell lakolnod!
Miért
prófétáltál az Úr nevében, mondván: Olyan lesz e ház, mint Siló, és e város
elpusztul, lakatlanná lesz? És összegyűle az egész nép Jeremiás ellen az Úrnak
házában.
De
meghallák ezeket a Júda fejedelmei, és felmenének a király házából az Úrnak
házába, és leülének az Úr új kapujának ajtajában.
És szólának
a papok és a próféták a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Halálra
méltó ez az ember, mert e város ellen prófétált, amint füleitekkel hallottátok.
És szóla
Jeremiás mindazoknak a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Az Úr küldött
engem, hogy prófétáljak e ház ellen és e város ellen mind e szókkal, amelyeket
hallottatok.
Most azért
jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok az Úrnak,
a ti Isteneteknek szavára, és az Úr megbánja a veszedelmet, amelylyel
fenyegetett titeket.
Én magam
pedig ímé kezetekben vagyok, cselekedjetek velem, amint jónak és amint
helyesnek tetszik néktek.
De jól
tudjátok meg, hogy ha megöltök engem, ártatlan vér száll ti reátok és e városra
és ennek lakosaira, mert bizony az Úr küldött el engem hozzátok, hogy a ti
füleitekbe mondjam mind e szókat.
És mondák
azok a fejedelmek és az egész község a papoknak és prófétáknak: Nem méltó ez az
ember a halálra: mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt nékünk!
Felkelének
az ország vénei közül is némely férfiak, és szólának az egész összegyűlt
népnek, mondván:
A móreseti
Mikeás prófétált Ezékiásnak, a Júda királyának idejében, és szóla az egész Júda
népének, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: A Siont megszántják, mint
szántóföldet, és Jeruzsálem elpusztul, és e háznak hegyét erdő növi be;
Megölte-é
azért őt Ezékiás, Júdának királya és az egész Júda? Nem félte-é az Urat? Nem
könyörgött-é az Úrnak? És nem megbánta-é az Úr a veszedelmet, amelylyel
fenyegette őket? És mi olyan nagy veszedelmet vonnánk a mi lelkünkre?
Volt egy
másik ember is, aki az Úr nevében prófétált, Uriás, Semájának fia,
Kirját-Jeárimból, és prófétált e város ellen és a föld ellen, egészen a
Jeremiás beszéde szerint.
És meghallá
Jojákim király és minden vitéze és minden fejedelme az ő beszédeit, és halálra
kerestette őt a király; de meghallá Uriás és megijedt, és elfutott és átment
Égyiptomba.
És Jojákim
király embereket küldött Égyiptomba, Elnátánt, az Akbor fiát, és más férfiakat
vele együtt Égyiptomba.
És kihozák
Uriást Égyiptomból és vivék Jojákim király elé, aki megöleté őt fegyverrel,
holttestét pedig a köznép temetőjébe vetteté.
De
Ahikámnak, a Sáfán fiának keze Jeremiással lőn, hogy ne adják őt a nép kezébe
halálra.
