Zsoltárok könyve 142. fejezet.-2025.09.11.
Zsoltárok könyve 142. fejezet.
Isten segedelméért való fohászkodás nagy szorongásban.
Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.
Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.
Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,
Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, amelyen járok, tőrt hánytak elém.
Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, aki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.
Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén;
Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál!
Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése