Zsoltárok könyve 9. fejezet. -2025.05.01.

Zsoltárok könyve 9. fejezet. 

Hálaének az ellenségektől lett szabadulásért és további segítség kérése.

Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.

Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;

Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.

Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, amiket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.

És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.

Azért te benned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged.

Zengjetek az Úrnak, aki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.

Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.

Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, amely gyűlölőim miatt van, aki felemelsz engem a halál kapuiból;

Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

Besülyedtek a pogányok a verembe, amelyet ástak; a hálóban, amelyet elrejtettek, megakadt a lábok.

Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, amely elfeledkezik Istenről.

Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!

Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.