Jób könyve 27. fejezet.-2025.04.07.

Jób könyve 27. fejezet. Jób befejező beszédei: erősíti ártatlanságát és megmutatja mily mulandó az istentelenek szerencséje. Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda: Él az Isten, aki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, aki keserűséggel illette az én lelkemet, Hogy mindaddig, amíg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban; Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot! Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! Amíg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom. Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem. Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és aki ellenem támad, mint az álnok. Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét? Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá? Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent? Megtanítlak benneteket Isten...