Jób könyve 5. fejezet.-2025.03.16.

Jób könyve 5. fejezet.

Folytatás: az istentelen elvész; aki Isten előtt meghajlik, az megszabadul.

Kiálts csak! Van-é, aki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.

Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, aki kimentse őket.

Amit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.

Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!

Hanem nyomorúságra születik az ember, amint felfelé szállnak a parázs szikrái.

Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.

Aki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, amiknek száma nincsen.

Aki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.

Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.

Aki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.

Aki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.

Aki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;

Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.

Ímé, boldog ember az, akit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.

Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.

A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.

A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.

Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.

Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.

Érett korban térsz a koporsóba, amint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.

Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.