Mai ige(biblia)-2022.03.10.
Jeremiás siralmai 3. fejezet.
Jeremiás kesergése és vigasztalása.
Én vagyok
az az ember, aki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
Engem
vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
Bizony
ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
Megfonnyasztotta
testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
Erősséget
épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
Sötét
helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
Körülkerített,
hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
Sőt ha
kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Elkerítette
az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
Ólálkodó
medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
Útaimat
elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
Kifeszítette
kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
Veséimbe
bocsátotta tegzének fiait.
Egész
népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Eltöltött
engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
És
kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
És kizártad
lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
És mondám:
Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
Emlékezzél
meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
Vissza-visszaemlékezik,
és megalázódik bennem az én lelkem.
Ezt veszem
szívemre, azért bízom.
Az Úr
kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő
irgalmassága!
Minden
reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
Az Úr az én
örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
Jó az Úr
azoknak, akik várják őt; a léleknek, amely keresi őt.
Jó várni és
megadással lenni az Úr szabadításáig.
Jó a
férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
Egyedül ül
és hallgat, mert felvette magára.
Porba teszi
száját, mondván: Talán van még reménység?
Orczáját
tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
Mert nem
zár ki örökre az Úr.
Sőt, ha
megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
Mert nem
szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
Hogy lábai
alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
Hogy
elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
Hogy
elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
Kicsoda az,
aki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
A
Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
Mit
zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
Tudakozzuk
a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
Emeljük fel
szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
Mi voltunk
gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
Felöltötted
a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
Felöltötted
a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
Sepredékké
és útálattá tettél minket a népek között.
Feltátotta
száját ellenünk minden ellenségünk.
Rettegés és
tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
Víz-patakok
folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
Szemem
csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
Míg ránk
nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
Szemem
bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
Vadászva
vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
Veremben
fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
Felüláradtak
a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
Segítségül
hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
Hallottad
az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
Közelegj
hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
Pereld meg
Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
Láttad, oh
Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
Láttad
minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
Hallottad
Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
Az ellenem
támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
Tekintsd
meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
Fizess meg
nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
Adj nékik
szívbeli konokságot; átkodul reájok.
Üldözd
haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése